62739. lajstromszámú szabadalom • Újítások tolóablakok egyensúlyozó szerkezetein
— 2 — 8. ábra a rúgóház tengelyének nézete a í'úgóbiztosító hüvely hosszmetszetével, 9. ábra a rúgó külső végének távlati képe. A találmány szerint a rúgóház tokja szalagvasból áll. Nevezetesen a tok oldalrészét a derékszögben meghajlított (1) szalagvas (1. ábra) alkotja, melyen a fölfüggesztő-zsinór keresztülbocsátására szolgáló (2) nyílás, valamint a megerősítésérc szolgáló (4) nyílások kisajtoltatnak. Az (5) fenéklap és a (6) födőlap (2, ábra) szintén szalagvasból vágható le minden hulladék nélkül. Ezen lapokon a szükséges nyílások szintén egyszerűen kisajtolhatok. Az (5) fenéklap az (1) oldalrésszel a 3. ábrában látható módon autogénhegesztés útján egyesíttetik. Az oldalrész (4) nyílásaiba a 4. ábrában látható (7) tömböcskék, (8) csapjaik segélyével erősíttetnek be, melyek azután leszegecseltetnek, A (7) tömböcskék a födél támaszául szolgálnak és (9) csavarmenetezett furatokkal vannak ellátva, amelyekbe a födél fölerősítésére szolgáló csavarok kapaszkodnak. A fenéklapra még a rúdvasból levágot (10) oszlopocska van megerősítve, mely ugyancsak a födél alátámasztására szolgál és fölső végén szintén (9) csavarmenetezett fúrattal van ellátva a födélmegerősítő csavar befogadására. A kovácsvasból hajlított (1) oldalrész a kocsiszerkezetben alkalmazott szögvasat teljesen pótolja, sőt a hozzáheggesztett, ugyancsak kovácsvasból álló (5) fenéklap merevítőhatása folytán még sokkal nagyobb szilárdsággal bír, mint a szokásos szögvasak. Tekintettel arra, hogy az összes részek, teljesen pontos méretű Szalagvasból egyszerű levágás és lyukasztás útján állíttatnak elő, az összes részek teljesen egyenlők és pontosak lesznek úgy, hogy semmiféle utólagos megmunkálásra szükség nincs. A szerkezet olyként is volna foganatosítható, hogy a (6) födőlemez is autogénheggesztéssel egyesíttetik az (1) oldalrészszel, ekkor azonban a födélrész a (11) rúgóház behelyezésére szolgáló kerek nyílással volna ellátandó, amely külön, fölcsavarolható födél segélyével lenne elzárható. Ez esetben is úgy a nyílás, mint a födél is sajtolás útján állítható elő. A (12) rúgó (7. ábra) belső végének a (13) tengelyhez való megerősítése a találmány értelmében azáltal történik, hogy a (13) tengely a (14) hosszhoronnyal van ellátva, melybe a rúgónak kampószerüen visszagörbített belső vége belekapaszkodik. A rúgó kikapcsolódásának meggátlására a (13) tengely és a rúgó belső vége fölé fölhasított (15) hüvely van tolva (1. a 8. ábrát is). Célszerű ezen hüvely elfordúlását meggátolni és ezen célból a hüvely egyik vége (16) bevágással van ellátva, melybe a hüvely föltolása alkalmával a (13) tengelybe vert (17) pecek kapaszkodik. Ezen megerősítő szerkezet alkalmazása mellett elkerüljök a (13) tengelyen a rúgóbeakasztására általánosan használt orr alkalmazását, melyből egyrészt a rúgó könnyen kiugrik, másrészt pedig a rúgó az orrot bizonyos idő múlva elnyírja és végül az orral ellátott tengely előállítása is sokkal nehezebb és körülményesebb, mint a hasítékkal ellátott sima tengely készítése. A rúgó külső végének megerősítése is azáltal történik, hogy a kampószerüen visszagörbített (18) rúgóvég a (11) rúgóház köpenyén végigmenő (19) hasítékba akasztatik. A fölfüggesztő zsinór beakasztására szolgáló (20) akasztólemez, mely a rúgóház (21) karimájára van erősítve egyszersmind meggátolja azt, hogy a fölhasított rúgóházat a benne, elhelyezett rúgó feszítő ereje szétfeszítse. A behelyezés megkönnyítésére a rúgó külső (18) vége (9. ábra) a kempószerüen visszahajlított rész tövéig terjedő (22) bevágással van ellátva, melybe belefekszik a rúgót megfeszített helyzetében megtartó drótkötés úgy, hogy a rúgót megfeszített helyzetben könnyen helyezhetjük a rúgoházba anélkül, hogy tartani kellene attól, hogy a rúgót megfeszített helyzetben biztosító drót arról lecsúsznék. A behelyezés után ezen drótot eltávolítjuk, mire a rúgó szétfeszül.
