62660. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egy tengely körül forgó és egy helytálló vezetőfalon csúszó testek vezérlésére

<h) bütyök hornyának alakja és a mótor körfolyamának időszakai állapítják meg. Ezt a hatást egy mechanikai vezérmű és egy külön működtető elem — a (h) bütyök (m) pályája — hozza létre, amely az elérni kívánt hatásnak megfelelő kiképezéssel bír és az elválasztást még az elfordulás megkezdése előtt előidézi, bármilyenek legyenek is azok az erők, amelyek az egymáson fekvő falakat érintkezésben tartják. A 7—11. ábrákon föltüntetett kivitelnél a (b) elosztó tolattyú szára egy (o) körömmel van szilárdan összekötve és a szár vége egy másik (p) köröm furatába van illesztve, amely egy oldalirányban kiálló (q) kart hord. A (p) köröm fölső toldata egy (u) hüvelyben forog, amely egy a hengerben tetszőlegesen beállítható ütközőt alkot. A mozgófölületek közé golyós görgők vannak helyezve, amelyek az (r) bütyök által előidézett kilengéseket megkönnyítik. Az (o) köröm nyúlványai a (p) köröm nyúlványai közé hatolnak, mimellett azonban mindkét felől egy-egy oldalirányú (t) játéktér marad a nyúlványok között. Az (r) bütyök (s) hornyának alakja. (13. ábra) ezen játék tekintetbevételével van megállapítva. A (b) tolattyúnak fészkétől való elválása ily módon automatikusan megy végbe és pedig azon passzív ellenállás folytán, amelyet a (b) tolattyú az elforgatással szemben kifejt, minthogy a kompresszió és expanzió alkalmával föllépő nyomóerők hatása alatt beékelődött. Midőn ugyanis az (r) bütyök által befolyásolt (q) kar kilendülni kezd, a (p) köröm nyúlványai az (o) köröm nyúlványaival szemben csavarmenetes lejtők gyanánt szerepelnek, amelyek az (o) körömmel, ha a (b) tolattyú és fészke közötti tapadás erősebb, mint a menesztő lejtők között föllépő súrlódás, lefelé irányuló mozgást közölnek, mielőtt az elfordulás kezdetét venné. Mihelyt ennekfolytán a (b) tolattyú és fészke közötti súrlódás k sebb lett, mint a lejtős fölületek közötti súrlódás vízszintes komponense, a tolattyú követni fogja a menesztőkar elfordulását. A leírt jelenségek a négyütemű körfolyam alatt kétszer, vagyis a bebocsátási és kibocsátási időszak végén lépnek föl. Ezen időszakok végén a (q) kar, mielőtt ismét mozdulalatlanná válnék, az (r) bütyök hornyának (s) szakaszától egy kis lökést kap, amely a lejtők által előidézett függélyes irányú fölemelkedést megsemmisíti. Ez a kis elmozdulás a (p) és (o) körmök nyúlványai között lévő játéknak felel meg. A 14—16. ábrák szerinti kivitelnél a tolattyú nem váltakozó, hanem folytonos mozgást végez és a fészkétől való elválasztása itt is a föllépő passzív ellenállás segélyével történik, ámbár függélyes irányú elmozdítására ez esetben is lehetne alkalmazni valamely kényszerűmozgású, pl. az első kivitel szerinti berendezéshez hasonló vezérművet. A (b) tolattyúnak itt csak egy nyílása vagy áttörése van, amely a kellő pillanatban a henger (c, d) be- és kibocsátó csatornáival egymásután kerül átellenes helyzetbe. A tolattyút az (u) csavar és az üreges (v) csavarkerék forgatja állandóan ugyanazon irányban. A (b) tolattyú szárán csavarmenetes (v2) lejtők vannak elrendezve (16. ábra), amelyek a (v) kerék alsó oldalán elrendezett (vl) csavarmenetes lejtőkkel működnek együtt. A (vl, v2) lejtők közé (x) golyók vannak helyezve, amelyeket (y) rugók tartanak össze, ahol ez utóbbiak a lejtők viszonylagos elmozdulását határoló (s) ütközőkhöz támaszkodnak. Ha az (u) csavar a (v) kereket forgásba hozza, akkor a (v) kerékkel szilárd kapcsolatban álló (vl) lejtők is forgásba jönnek. Minthogy a (v) kerék nem mozdulhat el függélyes irányban, a közbeiktatott (x) golyókra fog nehezedni és ha a (b) tolattyú és fészke közötti tapadás elég nagy arra, hogy a "tolattyú elfdulását megakadályozza, akkor a (vl) lejtők az (x) golyókat és ezek útján a (b) tolattyút lefelé nyomják úgy, hogy a tolattyú elválik fészkétől. Ez a szétkapcsolódás addig tart, míg csak a (b) tolattyú beékelődése által okozott ellenállás kisebb nem lesz annál az erőnél, amely azt elforgatni törekszik. A tolattyú tehát