62628. lajstromszámú szabadalom • Jelzőkarelreteszelés

melyen (c) menesztő van csuklósan megerősítve. Utóbbi a szilárd pont körül lengő . (k) karral van összekötve, melynek (e) csigája ugyanazon síkban fekszik, melyben a két egymással csuklósan összekötött (g) és (h) csuklós emeltyű úgy, hogy fölfelé mozgásakor a (h) emeltyűhöz, lefelé mozgásakor pedig a (g) emeltyűhöz ütődik. A (g) emeltyű (z) nyomórúd közvetítésével az (f) emeltyűbe kapaszkodik, mely az (S) jelzőkarhoz vezet. A (g) emeltyű a (h) emeltyű és egy további (a) csuklórúd útján az (n) kapcsolómágnes (b) armatúrájával van összekötve. A (z) nyomórúd elreteszelő kilincs alakjában van kiképezve és kulisszavezeték közvetésével kapaszkodik az (f) emeltyűbe. A (z) nyomórúddal (elreteszelő kilinccsel) szemközt helytálló (s) elreteszelő fogak vannak elrendezve. Az 1. ábrán föltüntetett helyzetben az (8) jelzőkar «tilos»-ra van állítva, a (b) armatúra pedig le van emelve a mágnessarkról. Ha a jelzőkart «szabad»-ra akarjuk állítani, az (n) elektromágnest a hajtómotort árammal látjuk el, a mótor tehát megindul és az (o) forgattyús tárcsát a berajzolt nyíl rányában forgatja. A forgattyú holtpontjában a (b) armatúra az (n) elektromágnesre fekszik, melyen azt most a mágneses erő fogva tartja. Ezáltal az (a) csuklórúd fölső forgáspontja helytálló ponttá válik és a (h) emeltyű egyik végével az (a) csuklórúdban lévő csuklója körül elíorog. Ennek folytán a (h) emeltyű másik végét, nyúlványa közvetítésével, a hajtómű magával viszi. A (g) emeltyű szintén elmozog és a nyomórudat (kilincset) mege.meli. Utóbbi az (f) csuklópontnál lévő hosszlyukban eltolódik és ezáltal, a helytálló (s) fogak pályájából kitér, e fogak mellett fölfelé halad és végül az (f) jelzőkaremeltyűt és az (S) jelzőkart magával viszi. A kulisszavezeték, természetesen megfelelően módosítva, a (z) elreteszelőkilincs alsó csuklóján is elrendezhető. Ha a hajtómotor működésekor, de a kapcsolóáramkör nyitott állapotában, a jelzőkar-rudazatra gyakorolt húzással a jelzőkart «szabad»-ra állítani akarnók, tehát a rudazatot (a (g) kapcsolóemeltyűt) úgyszólván mesterségesen az (e) csigával és a hajtóművel kapcsolnók, az (F) csuklópont azonnal eltolódnék a kulissza fölső végére és a (z) kilincset rögtön magával vinné. Ennek folytán a kilincs .nem tolódnék félre, hanem fölfelé mozgásakor beleütődnék valamelyik (s) fogba és ezzel meggátolná a jelzőkar további lehúzását. A mo3t leírt elreteszelőszerkezet pontosan a törzsszabadalomnak megfelelően működnek, ha a (z) kilincsre egy a rajzon pontozva föltüntetett (p) rúgó nyomást gyakorolna. Ez esetben a jelzőkar súlyának hatása is nagyobb kellene ismét hogy legyen, mint a rúgóé. A pótszabadalom tárgyánál e rúgót megtakarítjuk. Nem kell tehát azt a föllépő erőknek és a súrlódásnak megfelelően méretezni és beállítani. Ezzel az üzemzavarok egyik forrása is elesik. A leírt foganatosítási példa főleg azon előnnyel bír, hogy a szokásos jelzőkarkapcsolással szemben, mely a rajz 3. ábrájának [a (v) rúd elhagyásával] körülbelül megfelel, egyetlen csuklórúd hozzáadásával és anélkül, hogy a szerkezet főcélját a legcsekélyebb mértékben is megnehezítenék, nagyobb biztonságot nyújt. A 2. ábra szerint a (z) elreteszelő kilincs szögemeltyű alakjában van kiképezve és (t) csuklórúd segélyével van az (f) jelzőkaremeltyű (F) csuklópontjával összekötve. Ha a (c) menesztő, a szabályszerű hajtás alkalmával, megemelkedik, a (z) kilincs a (g) emeltyűre ráfekszik és ezen kis mozgás közben kileng az (s) fogak pályájából. A (t) rúd most a (g) és az (f) emeltyűkkel szilárdan összekötött rúd gyanánt működik, tehát szintén fölemelkedik és a jelzőkart «szabad»-ra állítja.» A 3. ábrán a találmány tárgyának további foganatosítási alakja van bemutatva. A helytállóan ágyazott (u) elreteszelő kilincset. az (n) kapcsolómágnes (b) armatúrája pl. a (v) rúd közvetítésével működteti éá az (u) kilincs, (s) foga útján, úgy működik össze a (g) kapesolóemeltyűvel és a megfelelően meghosszabbított (k) emeltyűvel, hogy ezen (s) fogat, mely keskenyebb, mint a (g) kapcsolóemeltyű és a (k) emeltyű közt lévő