62623. lajstromszámú szabadalom • Légi járóművek egyensúlyozó berendezéseinek önműködő vezérlése

— 6 -irányt, a légáramlat a (45) és (46) fölületekre egyformán hat és az egész szerkezet mozdulatlan marad; mihelyt azonban a röpülőgép ezen elméleti pályájából kitér pl. lefelé mozog, a légáramlat jobban éri a fölső (45) antennát, mint a (46)-ot úgy, hogy az antennák tengelyük körül elfordulnak és a magassági kormányt mindaddig a kiegyenlítésre szükséges erőpár létesítésére késztetik, míg csak a gép normális útvonalába nem tért vissza. A (45) és (46) fölületek természetesen külön-külön tengelyekre is szerelhelők, amelyek egymással úgy vannak összekötve, hogy a jelzett hatást eredményezik. Ha pedig az antennák önmagukkal párhuzamosan mozoghatnak el, az őket összekapcsoló szervek akkor is úgy vannak elrendezve, hogy a magassági kormányt csak akkor hozzák működésbe, ha a légáramlat különbözőképen hat rájuk. Ha a 12. és 13. ábrán föltüntetett antennákat függőlegesen és ugyancsak a gép közepén rendezzük el^ a viszonylagos légáramlat irányváltozásai iránt érzékeny antennarendszert kapunk, amelyet a függőleges kormány vagy azon szervek önműködő vezérlésére használhatunk föl, amelyek a gépnek a vízszintesbe'n való előrehaladását szabályozzák. Ezen a röpülés irányához képest szimmetrikusan elrendezett, két függőleges (49, 50) antenna a 14. ábrán fölülnézetben látható. Függőleges tengelyekre vannak ékelve és egymással az (51) vonórúd segítségével összekötve, amelyhez csukló kapcsolja az irányszabályozó szerveknek vagy relaisjének (52) vezérlőrúdját. Ahelyett, hogy a 12. és 14. ábrán vázolt antennák alkotta V csúcsát hátrafelé irányítjuk, éppen úgy előre is irányíthatnék. Azonfölül az efajta antennarendszert (12. és 14. ábra) a maga egészében oly állványra is szerelhetjük, amely a röpülőgéphez képest mozoghat és pedig a magasságot szabályozó antennák esetében a gép haránttengelyével párhuzamos tengely körül, míg a röpülés irányát szabályozó antennák esetében függőleges tengely körül. Mindkét esetben az állványok normális helyzetét az szabja meg, hogy abban az antennák alkotta V felezősíkja összeesik a röpülés útvonalával, és ha ezen normál állástól bizonyos szöggel eltérünk, a gép szükségképenazonnal kitér az eredeti útvonalból és az. eltérő hatás mindaddig érvényesül, míg csak az állványt ezen új helyzetében tartjuk. A 15—18. ábrákon föltüntetett harmadfokú antennák ugyanúgy irányított fölületekből állanak mint a 8—11. ábrákon vázoltak, azaz a fölületek a szárnyakkal vagyisa röpülés irányával aránylag kicsiny szöget zárnak be. Ezen (53) és (54) antennák az (55) és (56) vezetékek mentén önmagukkal párhuzamosan mozoghatnak, de éppen úgy a gép haránttengelyével párhuzamos tengely körül forgathatóan is lehetnének elrendezve. Ezen az eltolódó illetve forgó mozgáson kívül az (53) és (54) antennák mindegyike még oly (57, 58) tengely körül is végezhet forgásokat, amely párhuzamos a gép hosszirányú tengelysíkjával és azonfölül összeesik az illető antenna kisebbik szimmetriatengelyével. Ilyen elrendezés mellett a légáramlat sebességének vagy ráesési szögének a gép egyik oldalán való növekedése mindig az ezen oldalon lévő antenna fölemelkedését és az antennák kapcsolata folytán egyidejűleg a másik antenna sülyedését idézi elő, viszont a gépet jobb vagy bal oldalról megcsapó minden egyes szélroham a két antennát egyidejűleg és ugyanazon , értelemben elforgatja az (57) (58) szimmetria tengelyeik körüí Az oldalirányú szélrohamok hatását az; | antennákra fokozhatjuk az utóbbiak fölött 5 a gép hosszirányú tengely síkjával párhuza- í mosan elrendezett függőleges fölületek j hozzácsatolásával. Ilyenek a 18." ábrán (59) 'j és (60)-nal jelzett fölületek, amelyek a 15. ábrán is (pontozva) láthatók. A 15—17. ábrákon a két antennát össze. kötőszerkezet egy-egy az antennákhoz középpontjukban rájuk merőlegesen hozzáerősített (61, 62) emelőkarból és ezen emelőkarokat egymással összekötő és azoknak síkjában vezetett, hajlékony (63, 64, 65) láncból áll. Az oldalsó kiegyensúlyozok