62561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lebegőnek helyiségekbe és helyiségekből huzatmentesen való be- illetőleg kivezetésére
Az összes nyílások keresztmetszete fa = !ü l =0-278 m 2 = 278000 mm', l.obUU ÍI szabad lyukfölület viszonya az összes szitaf 0-978 fölülethez : = = 0'1 = 10«/0 . fs Ha a nyomáskülönbséget a rostély előtt és mögött úgy növeljük, hogy a levegő a <ds = 02 cm. átmérőjű kis rostélynyílásokon, vagy lyukakon vs = 2 m sebességgel menjen keresztül, a (Z) huzattávolság a következő nagyságúra adódik ki: i Minthogy most a választott rostély lyu- ' kainak (D) távolságai ugyanazok maradtak, & képződött légkúpok, amint az az 1. ábrán látható, egymást a rostély tói körülbelül 13 •cm. távolságban metszik és összetalálkozásuk helyén nyomást létesítenek, mely a rostély közepétől annak oldalai felé tovaterjed. Ezáltal az fz 2 ) huzattávolságiövezet a síkból egy gyöngén hajlott fölületbe megy át a (Z2 ) huzattávolság (1. ábra) az egyenes fölületnek a hajlott fölülethez való viszonyában visszatolódik és becslés szerint •0'2 m.-ről 0'18 m.-re megy vissza. Világosan látható, hogy mennél jobban fokozzuk a nyomás fokozásával, vagy levegőnek az áttört bádoglemezre való ráfuvásával az oldalirányú szóródást, annál inkább fog a huzatövezet az oldalak felé kiszélesedni, úgy hogy annak merőleges távolsága a (Z) bádoglaptól csak aránytalanul fog növekedni. Ha az oldalirányú szóródás pl. üzem közben alkalmatlannak bizonyulna, egyenesen álló légtengelyek létesítésére vezető fölületeket lehet a szita előtt elrendezni. Ha a csatornán át túl sok levegő menne, számítással, vagy valamely fojtó eljárás útján pl, egy (m) tolóka eltolásával (4. ábra) állapítjuk meg az (fd ) fojtókeresztmetszetet, hogy a túlnagy csatornasebességet a kívánt (L) légmennyiség bevezetésére szükséges sebességre csökkentsük. Az így megállapított (fd ) fojtókeresztmetszetet, lehetőleg apró nyílásokra fölbontva, egyenletesen elosztjuk az egész (fs ) rostélyfölületen és ezen rostélyt az (m) kísérleti tolóka helyébe a másik elébe helyezzük. Azon esetben, ha az (fd ) fojtókeresztmetszet (4. ábra) oly csekély, hogy a sebesség, mellyel a levegő a rostélyon keresztülmegy, túlnagy és így a lyukak átmérője oly kicsiny, hogy a lyukak előnyösen ki nem képezhetők, a fojtást fokozatosan és két, vagy több (a), (al), (a2) szitának bizonyos távolságokban való elrendezésével végezzük (2. és 3. ábrák), mikor is mindegyik szitát, méreteit tekintve, a föntebb megállapított módon képezzük ki. Az (al) szita (2. ábra) pl. a levegőt (Z) = l m. hu! zattávolságra és csak a második (a) szita fojtja (Z) = 0,1 m huzattávolságra. Több szitafölület helyett a csatornatorkolat és a légbevezető bádoglap között is lehet fojtószerveket, vagy egy, vagy több (o) ütköző vagy vezetőfölületet előre helyezni, (6. ábra). A légáram egyenletes kiszélesítését a beáramló nyílás tölcsérszerű (p) kibővítése is elősegíti (3. ábra). Hogy a levegő kedvező ütközését és ezzel a csatornát elzáró szitafölületek által való nagyobb oldalirányú eltérítését érjük el, a lyukak közti anyag szélességének nem szabad túlkeskenynek lennie, azaz a kis áteresztő nyílások keresztmetszeteinek öszszege az egész szitafölületnek legföljebb egy harmadát szabad hogy kitegye. A most leírt fojtást és kiszélesbítést anynyira lehet folytatni, hogy a rostély előtt és mögött csak egészen kis nyomáskülönbség és így egészen kis (vs ) átáramlási sebesség keletkezzék. Éles szélű lyukakkal bíró szitáknál ekkor olyan lyukak adódnak ki, melyek 40% szabad keresztmetszetfölületet eredményeznek. Ekkor a levegő elosztására szükséges ütközőhatás megszűnik. Ajánlatos itt (fs ) elzáró fölület gyanánt gázészövetet használni. A 7. ábra a szitának csővel való helyettesítését mutatja, melyhez (r)-nél vezetjük a levegőt. E levegő (g)-nél egyenes kúpokba áramlik ki, míg ellenben (h)-nál beszivatik (i)-nél és (j)-nél, mely helyeken két, illetőleg három lyukkoszorú van elrendezve, a levegő a nyilak irányában ki-
