62481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás apróércnek, kemencepornak fémhulladékoknak és hasonló anyagoknak brikettezésére
3 (C Hs C 0 0), Ca + AJ, (S04 )3 = = 3 Ca S04 + Al2 (CHs C 0 0)8 . Ennek megtörténtével az oldható ecetsavas timföld a fejlődő absorpcióhő folytán oldhatatlan bázikus sóvá alakul, mely kötőanyagként hat az egyes fémrészecskékre. Ezen átalakulás egyenlete a következő: A1 (CH, C 0 0)3 + H2 0 A1 OH (CH8 C 0 0)a + + CHs COOH. A folyamat közben szabaddá váló ecetsavat, további hőfejlődés mellett, a fölös mennyiségben jelenlévő égetett mész leköti, míg az ekkor fejlődött hő a folyamat folytatására azaz bázikus aluminiumacetát fejlesztésére szolgál. A képződött ecetsavas mész ismét a fölös mennyiségben jelenlévő aluminiumszulfátra hat és az előbb részletezett kötőfolyamat mindaddig folytatódik, míg az egész szabaddá vált ecetsav le nem köttetett. Ekként az ezen folyamatnál végbemenő reakciók a következő egyenlettel fejezhetők ki: 3Ca(CHS C00)a + Ca0 + H3 0 + + Al2 (BOA = 2 A1 OH (CHS C 0 0)2 + -+- 3 Ca S04 + Ca (CHS C 0 0)s . Az ezen eljárásnál szükséges reagenseket a következőképen állíthatjuk elő: 28 g. égetett meszet 60 g. ecetsavval keverünk össse, amikor is az ecetsavat mindaddig adagoljuk a mészhez, míg a kék lakmusznak csekély vöröses szineződése az ecetsavnak csekély fölös mennyiségét nem mutatja. A kapott terméket azután 1 liter vízzel hígítjuk. 60 g. aluminiumszulfátot 1 liter vízben föloldunk és ezen oldatokhoz 50—60 g. porított meszet adagolunk. Ha a brikettezendő anyag (pl. vas vagy acél) a nedvesség folytán beálló oxydálódás ellenében megvédendő, akkor az anyaghoz még boraxot adagolunk. Ezen célból 40—50 g. boraxot 1 liter vízben oldunk föl. Nincsen szükség azonban a borax hozzáadagolására az oly anyagok földolgozásánál, melyeknél rozsdásodás nem következhetik be, vagy amelyeknél a rozsdásodás, mint pl. a kohóban újból földolgozandó vashulladékoknál, Jiem jár hátránnyal. Ha a brikettezendő anyag tisztátalan vagy igen rozsdás, akkor a kötőanyag mennyiségét egészen kétszereséig kell fokozni. Az illó ecetsav sói helyett a nem illó kovasav sóit is használhatjuk, amikor is mész alkalmazása mellett tökéletes brikettezést érhetünk el anélkül, hogy külön hevítés szükségessé válnék. Ebben az esetben akként járhatunk el. hogy a brikettezendő anyagot, égetett mésznek és esetleg boraxnak hozzáadagolása mellett, vízüvegnek és klórmésznek oldataival kezeljük és sajtolásnak vetjük alá. Ezen célból az anyagot elsősorban is kálciumklorid oldatával akként nedvesítjük meg, hogy az az összes részecskéket lehetőleg az egész fölületen egyenletesen vonja be, azonban célszerűen anélkül, hogy fölös mennyiségben volna jelen. Ezen masszához már most porított égetett meszet, majd vízüvegoldatot adagolunk és pedig akként, hogy ezen oldat az egész anyagot megnedvesítse anélkül, hogy fölös mennyiségben volna jelen. Végül az egészhez még akár vízben oldott, akár porított boraxot adagolunk. Ha már most az ekként kapott masszát formáljuk és a sajtóban nyomásnak vetjük alá, akkor a vízüvegnek és a kálciumkloridnak oly átalakulása áll be, hogy konyhasó és kálciumszilikát képződik. A jelenlévő vizet a hozzáadagolt égetett mész elnyeli, minek folytán annak kiküszöböléséhez fölhevítésre többé szükség nincsen. A kísérletek azt mutatták, hogy a hozzáadagolt borax a birkettre kedvező hatást gyakorol, ami úgy látszik abban áll, hogy a borax a briketteket a levegővel való huzamosabb érintkezésnél az oxydálódás (rozsdásodás) ellenében megvédi. A briketteknek kohászati célokra való alkalmazásánál a borax azoknak az olvasztókemencében való megkötését fokozza, mivel az tudvalevőleg nagy hőfoknál duzzad és így a kötést az olvasztási művelet közben még előmozdítja. A jelen eljárásnak nagy előnye az a körülmény, hogy a masszát úgy a kálciumkloriddal, mint a vízüveggel, azok fölös mennyisége nélkül, csak annyira kell megnedvesíteni, hogy azok az anyagot minden-
