62451. lajstromszámú szabadalom • Állomásjelző- és hirdetőkészülék

után pedig elbocsátja, mire az (1) rúgó az <i) kilincset ismét eredeti helyzetébe visszaviszi. A működtetés teljesen önműködően is eszközölhető, pl. a pálya mentén elhelyezett ütköző által, melybe a kocsiból kiálló alkatrész beleütközik és így megfelelő mechanikai áttétel útján a (j) rudat meghúzza vagy kontaktust zár és a föntjelzett elektromágnest gerjeszti. Az (e) kerék visszaforgásának meggátlására a rugalmas (r) kilincs van elrendezve. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alak lényegében megegyezik a fönt leírt kiviteli alakkal, az eltérés csak abban áll, hogy a {g) lapokat tartó csapok egy rúgóművel vannak összekötve, mely időnként fölhúzandó -és a lapokat állandóan a megfelelő irányban forgatni törekszik, mely forgás egy, az •óraműveknél ismert tetszésszerinti rögzítőszerkezet által gátoltatik meg. A rögzítőszerkezet már most az állomások előtt a fönt leírt módok egyike szerint akként hoaatik működésbe, hogy a (g) lapokat hordó elem egy rész fordulatra fölszabadul úgy, hogy azt a rúgó mű ezen részfordulattal tovább forgathatja. A rajzon föltüntetett kiviteli alaknál a (c) tengelyen egy külső fogazással ellátott (s) rúgódob ül, mely dobon -a (g) lemezek forgáscsapjai vannak elrendezve. Az (s) dob fogaiba egy (t) fogaskerék kapaszkodik, mely (f) fogaskerékkel van összekötve, mely viszont az (u) fogaskerékbe kapaszkodik; utóbbi (u') tengelyén «így egyfogú (v) tárcsa ül, melynek (v') foga a kellően vezetett (w) akasztórúd (wl, w2) akasztó fogaival működik össze. A (w) akasztórúd végén egy (x) lágyvas•darab van megerősítve, mely a (v) elektromágnes behatása alatt áll. Az (s) rúgódobban levő hajtórúgó külső vége ismert módon a rúgódobbal, belső vége pedig a (c) tengellyel van összekötve úgy, hogy a rúgó fölhúzása a (c) tengely forgatása által történik, az (i) tengely rögzítésére a (z) kilincskerék szolgál, melynek fogaiba a (zl) rugalmas kilincs kapaszkodik. Ha a rúgó föl van húzva, akkor az (s) •dobot és ezzel együtt a (g) lapokat is a rajzon föltüntetett nyíl irányában forgatni törekszik, amiben a (w) akasztórúd fogai meggátolják, amennyiben a (v') fog elé fekszenek. Ha az állomás előtt a (v) elektromágnest gerjesztjük, akkor a (w) akasztórudat fölrántja, mire a (wl) akasztófog a (v') fogat fölszabadítja úgy, hogy a (v) tárcsa az (s) rúgódob hajtása következtében egy félfordulatot, végezhet, mire a (v') fog a (w2) akasztófogba ütközik, az elektromágnes gerjesztésének megszűntével a (w) rúd ismét leesik, mire a (w2) fog a (vl) fogat ismét fölszabadítja úgy, hogy a (v) tárcsa újból egj félfordulatot tehet és a rajzon föltüntetett helyzetét elfoglalhatja. Az (s) dob és a (v) tárcsa közti áttétel most már úgy van meghatározva, hogy utóbbinak egy fordulata által az (s) tárcsa oly részfordulatot végez, hogy egy (g) lap leesik. Látható tehát, hogy egy (g) lap leejtése céljából min' • den állomás előtt a (v) elektromágnest egyszer gerjeszteni és ismét árammentessé kell tenni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Állomásjelző, jellemezve azáltal, hogy az állomásokat s egyéb adatokat tartalmazó (g) lapok egy tengely körül körben elhelyezett csapok körül forgathatók, mely tengely megfelelő iktatómű által egyegy részfordulattal odébb forgatható, mimellett a (g) lapok egy, a tengely fölött elrendezett ütköző felé vitetnek és abba ütközve, fölső helyzetüket foglalják el, a tengely egy-egy részfordulata által pedig az ütköző alatt elfordulva, alsó helyzetükbe esnek. 2. Az 1. igénypontban jellemzett állomásjelző kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a tengely részforgatásait eszközlő kilincs egy, a pálya mellett elrendezett ütköző által működtetik, melybe egy, a kocsiból kiálló alkatrész ütközik és ezáltal mechanikai áttétel útján vagy egy elektromágnes áramkörének zárása által a kilincset meghúzza. 3. Az 1. igénypontban jellemzett állomásjelző kiviteli alakja, jellemezve azáltal,