62438. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti váltók nyelvének a sínnel rugalmas hevederek segélyével való összekötésére

— 2 -rányokat megszünteti. A váltónyelveknek a hozzájuk csatlakozó sinnel való összeköttetése itt a lehető legegyszerűbb és legbiztosabb módon, a váltónyelv és a sin összeérő végeinek különleges kiképzése és ismert fajtájú túlnyomó rugalmas hevederek alkalmazása áltaK van létesítve. , A mellékelt rajzon: az 1. ábra a váltótőkapcsolat oldalnézetét, a 2. ábra a váltóberendezés fölülnézetét a (d) pofasinen is rugalmas kapcsolattal, végül a 3. ábra a váltótőkapcsolat vízszintes metszetet ábrázolja. Jobb áttekinthetőség kedvéért az ábrákon a váltó egyéb, ismert megerősítő részei el vaunak hagyva. w

^ . Az (a) váltónyelvsin (al) töve felé, ismert módon, úgy van összesajtolva és megmunkálva, hogy keresztmetszeté a tő köblében a (b) csatlakozó sin keresztmetszetével egyezik meg. Az (a) nyelvsin (al) töve és a hozzácsatlakozó (b) sin (bl) vége, gerincrészén ki van szélesítve és úgy van kiképezve, hogy a középső részükön kengyelszerűen oldalra kihajlított rugalmas (c) és (cl) hevederek a két (al) és (bl) sinvéget, a hevedercsavarok meghúzásakor, a sinek hosszirányában egymáshoz szorítják és rugalmas nyomás alatt helyzetükben fogva tartják. Ily módon tehát állandóan szorosan zárt sintőkapcsolat létesül. Az (a) váltónyelvsin a rajzon egy baloldali vasúti váltó egyenes nyelvsine gyanánt, munkahelyzetében van föltüntetve. Ha az (al) váítónyelvsintő talpán egy vele Bzilárdan összekötött (e) forgási csapot rendezünk el (1. és 2. ábrák), mely az.(f) váltótőtalplemez megfelelő köralakú mélyedésébe nyúlik úgy, hogy az (e^fóí-gásicsap középpontja a váliónyelv átállítása alkalmával forgási pont gyanánt szolgásakkor az (a) váltónyelvsin (al) töve és a hozzácsatlakozó (b) sin (bl) vége közt az érintkezési fölületnek. körhengerköpenyrész alakjávái kell bírnia és a forgási ponttal koncentrikusnak.kell lennie, amint az a 2. és 3. ábrákból látható. Ha azonban ilyen forgási csapot nem használunk, az érintkezési fölület másféle is j lehet, tehát pl. egyenes síkalakú, megfelelő i hézaggal, amint az a 2. ábrán, jobbról fönt látható, mikor is a szilárd forgási pontot a váltó átállítása alkalmával maga a (c, cl) hevederek középső, kengyelalakú oldalrészeinek rugalmassága helyettesíti. A (c) heveder középső, kengyelálákú része a sintőkapcsolatot a (d) pofasinhez képest vízszintes és függélyes irányban megtámasztja. A (c) hevedernek a váltónyelv csúcsa felé fordított végét a (d) pofasin felé vízszintesen meg lehet hajlítani, mikor is ez a rugalmas váltónyelv további oldalirányú megtámasztására szolgál úgy, hogy az egyébként szükséges támasztóbütyök elhagyható (3. ábra). A (c) heveder másik végét szintén meg ;lehet hosszabbítani és hajlítani, mikor is ez a (b) csatlakozó sin és a (d) pofasin közt használni szokott öntöttvas zárótestet helyettesíti. A váltónyelv átállításakor a hevederek középső, kengyeles részének csak belső feszültsége változik meg anélkül, hogy a hevederek és az általuk összekötött sinvégek közt eltolódások következhetnének be. Ellenkezőlég: a hevederek kamráikban elmozdulhatatlanul szilárdan ülnek úgy, hógy a hevederek támaszkodó fölületein sem súrlódások, sem kopások föl nem léphetnek, sem a csavarok el nem kophatnak, ezek tehát korlátlanul csupán a megengedett igénybevétel által korlátozva, szorosan meghúzhatok és kihasználhatók.' . A leírt elrendezéssel tehát hézagmentes sintőkapcsolat van létesítve, mely az üzembiztonság, egyszerűség és biztosság legmesszebb menő követelményeinek megfelel. Emellett.a váltónyelv könnyen ki is cserélhető. ;

, , SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés vasúti váltók nyelvének a * sinnel j rugalujas f

hevederek segélyével való uszekötósére, azáltal jellemezve, hogy a (e, Qjl) rugalmas hevederek oldalirányú lriöbjösödéssel bírnak, mely az (a) váltónyelv és a .,(&) csatlakozó sin . különlegesen kiképezett' (aí,- bl) végeit körülfogja és egymáshoz szorítja.