62392. lajstromszámú szabadalom • Öngyúladó villamos gyertyák

— 456 -közömbös higitószerrel vagy hordozómasszával való keverékben alkalmazzuk. Igen előnyösnek bizonyult már most ily hordozómasszákat a földfémek, ritkaföldfémek vagy földalkáli fémek halogénvegyületeiből vagy ezeknek keverékéből előállítani. Ezek azon előnnyel bírnak, hogy a gyújtást megkönnyítik azáltal, hogy máicsekély fölhevítés alkalmával ionizálják a környező levegőt úgy, hogy a villamos fényív könnyebben keletkezhetik. Ezen anyagok a fényívet jelenlétükkel csillapítják és stabilizálják is. Sikerült továbbá kedvező esetben ezen hordozómasszák alkalmazásával a fénykisugárzást növelni. Az említett anyagok közül elsősorban fluorkalcium, fluorcerium, titánfiuorid és más vegyületek jönnek tekintetbe. Sok esetben azonban kloridok és bromidok is előnyösen alkalmazhatók. Végül lehetséges magának a hídképző " alkatrésznek klorid vagy fluorid (pl. titánfluorid), alakjában való hozzákeverése, amikor is a masszához esetleg szén- vagy grafitport vagy más alkalmas redukáló anyagot keverünk. Az említett halogénvegyületekből könnyen készíthető képlékeny pép, melyből a közbenső réteget a villamos gyertyák számára könnyen előállíthatjuk. Emellett lényegtelen az, hogy a hídképző anyagokat ezen közbenső rétegre visszük-e föl, vagy a halogénvegyületekbe már eleve visszük-e be azokat; mindkét módot egyaránt választhatjuk. Ajánlatos azonban a közbenső rétegbe alkalmas kötőanyagot bevinni, hogy annak elegendő szilárdságot adjunk és a szenekkel jó összeköttetést létesítsünk. Kötőanyagok hozzáadásának az a célja, hogy a közbenső réteget állandóan jó kontaktusban tartsuk a szenekkel és jó belső kontaktust és elegendő mechanikai szilárdságot is biztosítsunk, nehogy a közbenső réteget repedések járják át, vagy abban hasadások képződjenek stb. A közbenső masszának tehát a szenekkel jól le kell kötnie, nagy hőfokváltozásokat kell kibírnia, nem szabad zsugorodnia, nem szabad túl nagy hőtágulással sem bírnia, a kellő hőmérsékleti szakaszban kell megolvadnia és különösen túlkönnyen elsalakosodnia sem szabad. Ezen magas követelményeknek, melyeket a közbenső réteg mechanikai, illetve fizikai és termikus tulajdonságai tekintetében támasztunk, a legkevesebb anyag felel meg és ebben rejlik a villamos gyertyák előállításának egyik főnehézsége. Alig van oly egységes test, mely mindezen követelményeknek megfelelne és mely egyúttal hídképző és fényívképző anyag gyanánt szolgálhatna. Ennélfogva kénytelenek vagyunk különböző anyagok keverékét készíteni, melyek valamely kötőanyag segítségével egyesítendők. Azonban alkalmas kötőanyag választása, mely anyag minden oly esetben alkalmazandó, amelyben ezen közbenső réteg alkalmas, elég magas hőfoknál vezetővé váló poralakú keverékből állítandó elő, a legnagyobb nehézségeket okozza. Az ismeretes anorgános kötőanyagok nem alkalmasak, mert egyrészt túlságosan befolyásolják az alkalmazott keverék tulajdonságait, minthogy többnyire oly keverékeket adnak, melyek már aránylag alacsony hőfoknál elsalakosodnak, mint pl. a vízüveg, mely az elektródákat vagy a vezetőhidat is könnyen szigetelő üvegömlesztékkel vonja be; és mert másrészt az anorgános kötőanyagok, mint pl. portlandcement, gipsz, magnézíumoxyd magnéziumklorid-cement, cinkoxydcinkklorid-cement és más effélék nem bírnak elegendő kötő-, ill. ragasztóképességgel úgy, hogy az ezekkel előállított közbenső rétegek nem felelhetnek meg teljesen az összes föntemlített követelményeknek. Különösen a gipsz, melyet ezen célra a leggyakrabban használtak, még azt a nagy hátrányt is mutatja, hogy túlcsekély hőmérsékleti állandósággal bír. Az ismert orgános kötőanyagok sem felelnek meg az összes követelményeknek; túlkönnyen égnek vagy szenesednek el és nem bírnak állandóan elegendő kötőképességgel stb. Egyesek közülök túlságos nagy szigetelőképességgel bírnak (cellulózaacetát) vagy az elszenesedés közben kellemetlen szagú