62372. lajstromszámú szabadalom • Retortás elektromos kemence

olykép, hogy egy az összes retortákat seriesbe kapcsolva magábafoglaló áramkör keletkezik az indukált áram számára. A retorták által képezett áramkör ohmikus ellenállása olyannak van választva, hogy a retorták üzemközben a kívánt hőmérsékletre melegedjenek föl. A kemence állórésze egy (10) mágnesvázzal van ellátva, amely több, egymásfölé rétegezett és a retorták keresztülbocsátására szolgáló kivágásokkal ellátott lemezből áll. Ezt a mágneses armatúrát a függélyes helyzetű és a fölső és alsó szektorokat összefoglaló (12) csapszögekre föltűzött (11) hüvelyek hordozzák, mimellett a (12) csapszögek a fölső és alsó szektorokban szigetelten vannak elrendezve. Ezen elrendezés folytán az armatúrának és a retortáknak könnyű szerelését érjük el, valamint azt is biztosítjuk, hogy a tűzálló anyagból készült (2) tömböt csak ezen szerelés megtörténte után rendezhetjük el a kemencében. Kívülről a kemencét egy a (6, 7) lemezektől elszigetelt (13) hengeres köpeny veszi körül. Ha azt a meleget, amelyet a mágnesvázban keletkező Foucault-áramok előidéznek, nem akarjuk fölhasználni, úgy a mágnesvázat célszerűen olykép hűthetjük, hogy a (10) lemezek között réseket hagyunk meg, amelyek belül a központos (3) nyílásba, kívül pedig a (13) köpenyben alkalmazott ablakszerű kivágásokban torkollanak és amelyeken keresztül légáramot vezetünk. A légáramot az induktor forgó elektromágnesei, vagy pedig egy az induktor tengelyére szerelt ventilátor állíthatja elő. E légáram egyúttal magának a,z induktornak hűtésére is szolgálhat, mely célból a központos (3) nyílás fölött egy az 1. ábrán vázlatosan föltüntetett kürtőszerű csövet alkalmazhatunk, amely a mozgórészt a kemence hőhatásától megvédi és a ventilátor által termelt légáram legnagyobb részét fölfelé tereli. A kemence szigetelő réteg közbeiktatása mellett valamely alkalmas talapzaton nyug-Bzik. A retorták desztillációs termékeit a (16) szívóvezetéken át vezetjük a (17) kondenzátorba. Ahelyett, hogy a retorták közötti kapcsolatot maguk a kemencének alsó és fölső szektorszerű tető-, ill. fenéklemezei képeznék, ez összeköttetéseket a tűzálló anyagba sülyesztett (18) fémkoszorúk is képezhetik, (3. ábra) úgy, hogy e szektorszerű lemezek kellően szigetelve csupán a kemence szilárdságának növelésére szolgálnak. A retorták egy vagy több koncentrikus körben rendezhetők el és egymással seriesbe, parallelen vagy parallel seriákba kapcsolhatók egyfázisú vagy többfázisú áram számára. Egyfázisú vagy többfázisú rendszert érhetünk el pl. oly elrendezés által, hogy az összes retortákat úgy fölső, mind alsó részükön egy-egy folytonos összefüggő gyűrű segélyével foglaljuk össze. Ha alacsonyabb hőmérsékletekre való hevítés céljából, a Foucault-áramokat akarjuk fölhasználni, úgy a retortákat valamely mágneses fémből, nevezetesen vasból vagy acélból álló tömör (19) koszorúban elrendezett aknák vagy vájatok képezik (4. ábra). A retortákat vízszintesen is elrendezhetjük, mely esetben az induktor tengelye is vízszintes. Ez az elrendezés retorták megtöltését és kiürítését könnyíti meg. Azon esetben, ha a desztillációs folyamatban bizonyos meghatározott hőmérsékleteknél akarunk desztillálni, úgy a leírt retortás kemencerendszer ezt könnyen lehetővé teszi, amennyiben e végből csupán több koncentrikus retortagyűrűt, vagyis több, koncentrikus körökben fekvő retortacsoportot kell ugyanazon központos induktor körül elrendeznünk. Ez esetben a gerjesztett áram elágazik, körüláramolja a külső (la) retortákat, amint azt a 6. ábrabeli nyilak mutatják és ezen külső retortákban egy a belső retortáknál alacsonyabb hőmérsékletet idéz elő. A belső retortákat a megfelelő külső retortával pl. egy-egy (20) vezeték kapcsolja össze. Egyes esetekben a fémretortákat tűzálló anyagból készült retortákkal helyettesíthetjük, amikor a retortákban lévő anyag maga képezi a vezetőt, vagy pedig a retortákat egy fémarmatura hevítheti, amelyben az indukált áram kering. Az új elektromos kemence a találmány