62371. lajstromszámú szabadalom • Indukciós elektromos kemence

nyolcpólusa és két, egymással szemben fekvő munkakamrával ellátott egyfázisú kemence. A (4) induktor közvetlenül hozzá lehet kapcsolva valamely tetszőleges motorhoz, vagy pedig más alkalmas módon működtethető. A tűzálló (2) massza, amelyben az akiiák vannak kiképezve, alsó részében (11) és (13) abroncsok és (12) fenékgyűrű által rögzíttetik, amelyek egy alkalmas alapzaton nyugvó (14) talplemezen vannak megerősítve, mimellett a kemencét tetszőleges ismert szerkezet segélyével az induktortengelyhez képest központosán állítjuk be. A kemencét egy (7) fémköpeny övezi körül, amely fölül egy az aknák számára való átbocsátó nyílásokkal ellátott (15) födéllel van lezárva. Az aknáknak a hőveszteeégek elkerülése céljából való lezárására tűzálló anyagból készült dugaszokat használhatunk. Ezen kiviteli alaknál az összes (1) aknák szerieszbe vannak kapcsolva fölül a (8) csatorna révén, alul pedig a tűzálló anyagban alkalmazott (8a) csatornák révén. Két egymással átmérőirányban szemben fekvő és a legnagyobb keresztmetszettel kiképezett akna a (9, 9a) munkakamrákat képezi. E helyeken a kemence sugárirányban ki van szélesbbítve (17. ábra) oly célból, hogy a munkakamrákhoz könnyebben férhessünk hozzá. Az indukált áramkör mágnesvázát egymás fölé helyezett (6) lemezek képezik, amelyeket a szerelés és a kiterjedés folytán előálló szakadások meggátlása céljából megfelelő alakú és szélükön egymással érintkező szektorokból állíthatunk össze. E lemezek mindegyike egy-egy (16) peremmel van ellátva, oly célból, hogy az egymás fölé helyezett lemezek között (17) rések képeztessenek (15. és 16. ábra), amelyek az armatúráknak hűtésére szolgáló levegő hathatósan keresztüláramoltatását engedik meg az esetben, ha a tűzálló anyagban a hiszterezis vagy a Foucanlt-áramok által az indukált mágnesvázban keletkező melegség hasznosítását határolni akarjuk. A levegő áramlását a (4) induktor forgása és egy a rajzon föl nem tüntetett ventilátor idézi elő. A (7) köpeny (18) áttörésekkel van ellátva, amelyeken át a levegő a (17) résekbe lép és amelyeket megfelelő elzáró tolókák segélyével szabályozhatunk. A mágnesváz (6) lemezeit a rajzolt kiviteli alaknál szigetelt (19a) csapszögekre föltűzött (19) hüvelyek hordozzák, mimellett a (19a) csapok a kemence (15) födelében vannak megerősítve. Ez az elrendezés a szerelés kényelmessé tételére szolgál, amennyiben az összes fémes részek a tűzállóanyag elrendezése előtt könnyen elhelyezhető a kemencében. A (19) hüvelyeket csövek vagy más tartók is helyettesíthetik, az aknáknak és vezetékeknek a tűzállóanyagban való előállítása céljából fémmagot használhatunk, amelyeket mint vezetőket a kemence előmelegítésére használhatunk és amelyeket azután megolvasztunk. A kemence centrális nyílásában egy fölfelényúló (20) cső van elrendezve. Ez a cső teljesen megvédi a mozgó részt a kemence hőhatásától, amennyiben a légáram legnagyobb részét, amelyet a ventillátor termel, fölfelé irányítja úgy, hogy e légáram amint már említettük, a mágnesváz hűtésére és egyúttal magának az induktornak a hűtésére is szolgál, mimellett az induktor még a levegőben való forgása folytán is lehűl. A (20) csövet előnyösen két részből képezzük ki oly célból, hogy a kemence megemelését és megbillentését megkönnyítsük. Ugyanis a kezelés megkönnyítése céljából a kemencét az olvasztási folyamat befejeztével oldalirányban félrebillenthetően rendezhetjük el, mely célból az aknák egyikét kifolyatóvályukkal látjuk el és az egész kemencét az induktor kivételével három vagy több hidraulikus dugattyúra szerelhetjük. A fölső összekötő csatornákat az aknák fölső széle alatt alkalmas távolságban rendezzük el oly célból, hogy a megolvadt fémből nagyobb mennyiséget is kiemelhessünk, anélkül, hogy a kemence gerjesztését megszakítanék. A találmány tárgya a megjelölt keretben a leírt kiviteli alakokból eltérően is kiképezhető.