62357. lajstromszámú szabadalom • Blokkjelzőrendszer
— 2 A blokkszakasz minden végén egy (4) kontaktussin van elrendezve, mely kb. 3— 400 m. hosszal bír és célszerűen a sinek között fekszik. Egy rövidebb, kb. 68-80 m. hosszú (5) kontaktussin a (4) hosszú kontaktussin belső vége közelében van elrendezve é3 az előbbitől el van szigetelve. Azonkívül ugyanazon -irányban, 250—300 m. távolságban még egy második rövid (7) kontaktussin fekszik, mely kb. azon helyen végződik, ahol a vágánysinek (3a) nál egymástól el vannak szigetelve. Minden blokkszakaszvégen két (8, 9) relais van . elrendezve. Hogy ezen relaisk fegyverzetei külöaböző feszültségű áramok hatására különböző föltételek mellett jöjjenek működésbe, amint ez később le van írva, a fegyverzetekre ható (10) rugók úgy vannak beállítva, hogy a (8) relais fegyverzete vonzatik, amint gyönge feszültségű áram gerjeszti a tekercset, míg a (9) relais csak akkor vonzza a fegyverzetét, ha magasabb feszültségű áram folyik a tekercsen át. Az alábbiakban egyszerűség okából a (8) relaist alacsony feszültségű relaisnek, a (9) relaist pedig magas feszültségű relaisnek fogjuk nevezni. Ezen relaisk tekercsei egymással szorosan vannak kapcsolva és a (11) vezeték köti össze a blokkszakasz egyik végén lévő relaismágnes tekercselésének egyik végét a biokkszakasz másik végén lévő második relaismágnes tekercselésével. A relaispárok tekercselésének másik kapcsa a (12) teleppel, ez utóbbi pedig a (13) vezeték közvetítésével a "(14) telep egyik sarkával van összekötve. A (14) telep másik sarka a (15) vezeték útján az egyik sinnel van összekötve, még pedig olyként, hogy a (15) vezeték a blokkszakasz egyik végén az (1) sinnel, a blokkszakasz másik végén pedig a (15) vezeték a (2) sinnel van kapcsolva. A (16) vezeték, mely a blokkszakasz két végén (17) ellenállásokat tartalmaz, a (12) és (14) telepek között fekvő (13) vezetékekkel áll összeköttetésben. Ebből az következik, hogy a blokkszakasz két végén lévő relaismágnesék egymással sorosan kapcsolva állandóan a (11, 16) vezetékek, a (17) ellenállások és a (12) telep által zárt áramkörbe vaunak kapcsolva. Miután azonban a (17) ellenállások folytán ezen áramkörben a feszültség aránylag csekély, úgy csupán a (8) alacsony feszültségű relaismágnesek gerjednek eléggé ahhoz, hogy fegyverzeteiket vonzzák, miáltal a később leírandó helyi áramköröket a (8) relaisk az 1. ábrában látható módon megszakítva tartják. Minden blokkszakasz végén a relaisfegyverzetek a (18) vezeték segélyével a (3) síndarabbal vannak összekötve. A (8) relais (19) kontaktusa a (20) vezeték útján a (21) telep egyik sarkával van összekötve, míg a telep másik sarka a (22) vezeték közvetítésével a (23) vezetékhez van kapcsolva. Ezen (23) vezeték egyik vége a rövid (5) kontaktussinnel, másik vége pedig a (24) ellenállás egyik végével van összekötve, amelynek másik vége a (25) kapcsolókontaktushoz van kapcsolva, amellyel a (26a) kapcsoló (26) karja zár áramkört. Ezen kapcsolókar a (27) vezetéken át a hosszú (4) kontaktussinnel áll összeköttetésben. A (9) relaisk (28) kontaktusa a (29) vezetéken át a (20) vezetékkel áll összeköttetésben. A (26a) kapcsoló három, egymással mechanikailag összekötött (26, 30) és (31) kapcsolókarból és az ezekhez tartozó kontaktusokból áll. Ezek közül a (32) kontaktus a (22) vezetékkel, az ezen kontaktussal áramkört záró (31) kapcsolókar pedig a (33) vezetéken át a rövid (7) kontaktussinnel van összekötve. Ebből következik, hogy a berendezés a következőképen fog működni: Ha egy kocsi vagy mozdony (2. ábra) a blokkszakaszon való átfutása alkalmával az (1) és (2) sinszálakat egymással összeköti, a rendes körülmények között megszakított és a (14) telepeket, valamint a (16) vezetékeket tartalmazó áramkör záratik, mialatt a (16) vezeték és az ebben fekvő ellenállások rövidre vannak zárva. Ennek folytán a (12) és (14) telepek bezárásával a blokkszakasz mindegyik végén oly áramkör záratik, mely elegendő magas feszültséggel bír, hogy a (9) relais működésbe jöjjön.
