62320. lajstromszámú szabadalom • Villamos vízállásmutató berendezés
tnot szolgáltasson, mert hiszen a mutatókészülék beosztása empirikusan ^egy meghatározott feszültségnél készül, azért gondoskodunk kell, hogy a feszültség lehetőleg konstans maradjon. Ezt Vfcgy azáltal érhetjük el, hogy mint a 2. ábrán látható az áramforrásul szolgáló bateriák mellé még néhány tartalékelemet helyezünk el, amelyek valamely, egyébként ismeretes (15) átkapesolószerkezet segélyével szükség szerint be- ill. kiiktathatók, vagy pedig a 3. ábra szerint az Ampéreméterszerű (13) mutatókészülékkel parallel kapcsolásban egy változtatható ellenállást rendezünk el, amelynek segélyével a mutatókészülékkel ismert módon parallel kapcsolt csekély drótellenállást a (16) emelőnek egyszerű elforgatása által még bizonyos hányaddal növelni lehet. Ilykép szükség esetén több áramot kényszerítünk átmenni a készüléken, amelynek mutatója ennélfogva még feszültségesés alkalmával is a kellő kitéréseket fogja végezni. Az ábrázolt berendezésnél a vízszin által szabályozott áramkör a mutató szélső helyzeteinél közvetlenül csak egy (12) relaist működtet, amely azután a különálló áramforráshoz kapcsolt csengőszerkezet áramkörét zárja. Ha a vízmű természete szerint csak az egyik szélső állapotot kell csengetéssel jelezni, (pl. természetes hozzáfolyással bíró víztartányoknál, ahol csak a minimális vízállás jelzendő), akkor nincs szükség az áramirány megváltoztatására, amiből viszont az az előny származik, hogy az áramforrás a megfigyelő állomáson is elrendezhető, ahol rendszerint előnyösebben is elhelyezhető, mint a tartály közelében. A berendezés egyik fontos előnye a máielmondottakon kívül abban áll, hogy minden előforduló üzemzavar pl. vezetékszaka•dás, rossz kontaktus okozta ellenállásnövekedés stb: a mutatószerkezeten azonnal észrevehető úgy, hogy a berendezést idejekorán rendbe lehet hozni, mielőtt még nagyobb károk származhatnának belőle. Az önműködő kapcsolószerkezet természetesen a legkülönfélébb módon foganatosítható anélkül, hogy a találmány lényegétől, amelyellenállásoknak az áramkörbe való be- és kiiktatásában és a vízállásoknak'árammérővel való jelzésében áll, eltérnénk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Villamos vízállásmutató berendezés, jellemezve egy a víztartányban elrendezett úszóval állandóan kényszermenetüen összekötött kapcsolószerkezet által, amely egy mutatókészülék gyanánt szolgáló árammérő áramkörében az ellenállást az úszó helyzete szerint megváltoztatja. 2. Az 1. igény szerinti kapcsolószerkezet foganatosítási alakja, jellemezve egy az úszó mozgása által forgatott csavarmenetes tengely és az utóbbin ennek folytán eltolódó szán által, amelynek kontáktusrugói a szán helyzete szerint különböző ellenállásokat iktatnak az áramkörbe. 3. Az 1. és 2. igény szerinti kapcsolószerkezet oly foganatosítási alakja, amelynél a kontaktusrugók oly kontaktuslemezek fölött mozognak el, amelyek egymással seriesben fekvő egyes ellenállások útján vannak összekapcsolva úgy, hogy az áram csak ezen ellenállásokon keresztül juthat el a kontaktus rúgókból a vezetékbe, mimellett csak az egyik vagy mindkét szélső kontaktuslemez áll közvetlen összeköttetésben az áramkörrel oly célból, hogy az áram a szerkezet szélső helyzeteiben egy hangadó jelzőkészüléket megszólaltasson. 4. Az 1—3. igény szerint kapcsolószerkezet foganatosítási alakja, jellemezve az egyik szélső kontaktuslemezeknek oly kapcsolása által, hogy ezeken keresztül megfordított irányban vezettessék az áram a mutató és jelzőkészülékhez. 5. Az 1. igény szerinti berendezésnek foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a feszültség szabályozása, ill. állandó fönntartása céljából egy kézzel működtetendő kapesolószerkezet van az áramkörben beiktatva, amellyel az áramforrás elemeinek száma vagy pedig a mutatókészülékkel parallel kapcsolt ellen* állás nagysága megváltoztatható (1 rajzlap melléklettel.) RÉ&ZVÉNYTÁR8A8ÁG NYOMDÁJA bUOAPESlfr.
