62311. lajstromszámú szabadalom • Kézitáska

11. ábra a rögzítő szerkezet' középső részének távlati képe, a 12. ábra a 2. ábrán látható részek függélyes középmetszete. A 13. ábra az ernyő védő szerkezet részletrajza, a 14. ábra a fogantyút képező szíj vezetésének távlati képe. A 15. ábra pedig a vezeték fordított távlati képe a táskán elfoglalt helyzetében. A kézitáska a szokott módon az (1) és (2) oldalakból és födélből, a (3) zárból és a (4) kapcsokból áll. A (6) és (7) fogantyúkat képező és azokat egymással összekötő •(5) szíjnak a fogantyú közé eső része a táska belsejében fekszik s a táskafalak kivágásain átlépő része a (8) füleken van átvezetve, míg a szíj végek a (9) füleken vannak áthúzva s ezek által biztosíttatnak helyzetükben. Hogy a szíjvégek a (9) fülekből ki ne •csúszhassanak, egy feszítőszerkezet körtil 'vannak fektetve. A 9. és 11. ábra szerint ez a szerkezet a (11) szögből és az e köré hajlított (12) rugalmas lemezből áll, melynek (13) szárai szétfeszülni törekesznek ós a szíjvégeket egyfelől a (9) fiilhöz, másfelől pedig a (10) alátétlemezhez szorítják úgy, (Jiogy a fogantyúszíj nem csúszhat ki a fülekből, míg szükség esetén, ha túlhosszúra nyúlt volna, a kívánt mértékben utánállítható. Hogy a (11) szög a (12) rugalmas lemez v(13) szárai közül való véletlen kiesés ellen biztosítva legyen, a szög végeire a 7. ábra szerint (14) tárcsák vannak erősítve, vagy :pedig a 11. ábra szerint a szög végei egyelő) kengyelbe vannak ágyazva, mely a szöget helyzetében biztosítja. A táskának a (6) fogantyúval ellátott oldalán egy (16) hüvelypár van megerősítve, mely a rugalmas (17) kengyel végeinek súrlódással való vezetésére szolgál. A kengyel «(18) középső része fölfelé van hajlítva, hogy a (31) ernyő stb. alája tolható legyen. A táska ugyanezen oldalának másik végén egy — az előbbihez teljesen hasonló második (19) hüvelypár és ebben szintén egy i(20) kengyel >van elrendezve, melynek (25) középső része a fönt jelzett okból ugyancsak fölfelé van hajlítva. A (17, 20) kengyelek egymás meghosszabbításában feküsznek s az ernyőnek vagy más tárgynak a táska hosszoldalán való megerősítésére szolgálnak. Mint a 6. ábra mutatja, a (19) hüvelypár közelében egy (22) csésze van elrendezve, amely ha a táska keskenyebb oldala fekszik alól, az ernyőnyél hegyének fölvételére szolgál s az ernyő lefelé tolásának határát szabja meg. Az ernyőnek a táskán való rögzítésére a (17, 20) kengyeleken kívül még egy U-alakú (23) szorítókapocs is van alkalmazva, melynek (25) szárai a táskára erősített (24) ágyakban foroghatnak. Az 1—5. ábrákon látható kivitelnél az egyik (25) szár meghosszabbítása (26) kampóvá van kiképezve s ezen kampó a (6) fogantyú belső oldalán elrendezett (27) fülre vagy effélébe van akasztva, míg a 7. és 8. ábrán föltüntetett kivitelnél a (25) szár meghosszabbítása egy másik U-alakú s a (6) fogantyúhoz fekvő (29) részt alkot, melynek külső szára a táska (28) ágyában foroghat. A táskát rendszerint az 1. ábrán látható helyzetben szokás vinni, amikor az ernyőnyélnek, botnak, stb. úgy (32) hegye, mint (33) fogantyúja is túlér a táska szélén. Ezen helyzetben a (23) szorítókapocs semmi hatást sem gyakorol az ernyőre, melyet ekkor csak a (17, 20) kengyelek tartanak helyén. Ha ellenben a táskát a keskeny oldalán lévő (7) fogantyú segélyével tartjuk, akkor a másik (6) fogantyú laposan a táska falára fekszik s ennek folytán a (23) kapocs a 4. ábrán látható (34) nyíl irányában lefelé nyomatik, tehát az ernyőt szilárdan tartja helyén. Hogy az ernyőnyél hegye a 2. ábrán látható helyzetben a táskán túl ne érjen, célszerű azt a (22) csészébe helyezni (6. ábra). Könnyen belátható, hogyha a táskát akármelyik fogantyúja, pl. a 12. ábra szerint a (7) fogantyú segélyével tartjuk, akkor a táskafalak kivágásaiban lazán fekvő (5) szíj s ezzel együtt a másik (6) fogantyú is megfeszül és ha ernyő nincs fölcsatolva, teljesen laposan fekszik a táska falára. Ez á