62293. lajstromszámú szabadalom • Fonalvezető berendezés fonószekrényekhez

Megjelent 1914. évi január lió 37-én. MAGY. SZABADALMI K1R. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 62293. szám. XlV/a/l. OSZTÁLY. Fonalvezető berendezés fonószekrényekhez. BREVETTI SARACCO CÉG TURINBAN. Pótszabadalom az 51020. sz. törzsszabadalomhoz. Bejelentésének napja 1613 február hó 26-ika. Elsőbbsége 1912 február hó 29-ike. A találmány tárgya az 51020. sz. szabadalomban védett, a medencéből jövő fonálnak a matringra való vezetésére szolgáló mozgatható fonalvezetőnek további kiképzése, mimellett teljesen meg van tartva úgy ezen fonalvezetőnek olymódon való hajtása,, hogy a fonalak a motolla egy karján nem kereszteződnek, valamint a fonalvezetőnek a matring közelében való oly elrendezése, hogy a fonál abba önműködően hatol be. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának két foganatosítási alakja látható. Az 1. ábra a találmány szerinti mozgatható fonalvezetővel ellátott szekrényt mutatja harántmetszetben, míg a 2. és 3. ábrák a fonalvezető két foganatosítási alakjának részletrajzai. A találmány szerinti fonalvezető az egyszerű (21

) fémhuzalból van alkotva, mely a a 2. ábrán látható módon van alakítva és a (41

) rúdra van erősítve, mely a törzsszabadalom szerint ferdén elhelyezett kerékkel működő hajtás révén ide-odajáró mozgást kap. Mint a 2. ábrán látható, a (21

) fémhuzal, mely a szekrény hosszában végigmegy, a két egymásután következő matring közötti távolsággal egyenlő közökben a megfordított (U) alakú (51

) görbületekkel bír, melyek igen szűk teret határolnak, amely azonban bizonyos meghatározott magassággal bír és amelybe minden selyemszálnak be kell hatolnia. Miután (51

) vezeték oldalain a (21

) fémhuzal a (61

) karokban folytatódik, melyek lefelé rézsútosan terjednek és amelyek a szomszédos (51

) vezetékekből kiágazó megfelelő karokkal tómpaszöget alkotnak. Az ilymódon meghajlított fémhuzal természetesen telt lappal is helyettesíthető, mely alsó részén az előbbivel azonos profillal bír, amint azt a 3. ábra mutatja; lényeges ugyanis csak az, hogy a fonalvezető függélyes síkban és a matringokhoz a lehető legközelebb legyen. A (3) motollára vetett fonal a matringjának megfelelő (51

) vezetékhez csatlakozó (6l

) karok egyikére támaszkodik, és minthogy ezen (61

) kar az ezen fonál helytálló fonalvezetője és a (3) motolla fölső karja közötti egyenes vonal alatt halad, a selyemszál ezen karra nyomást fejt ki, minek következtében maga a fonál a (6l

) karon csúszni és az (51

) vezetékbe behatolni kénytelen, ahol az függélyes irányban szabadon lenghet, mimeflett azt a fonalvezető magával viszi.