62270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémsóknak az azokat tartalmazó oldatokból való leválasztására
Ha összetett cinkszulfidércet kénező pörkölésnek vetünk alá, akkor aránylag, a cink nagy százaléka szulfáttá, a maradék pedig -oxiddá alakul át. Ezen terméknek vízzel és kénessavval való kezelése a cinknek gyakorlatilag tökéletes kitermeléséhez vezet, amennyiben az oldat aránylag sok cinkszulfátot tartalmaz. Ha az oldatot az 58069. 1. számú szabadalom szerinti eljárásnak vetjük alá úgy gyakorlati értelemben véve az összes cink•biszulfitot kevés cinkszulfáttal kiválasztjuk ; .az előállított oldat azonban még tartalmaz cinkszulfátot és ha újból mint átáraralási folyadékot használjuk föl, úgy a cinkszulfát az oldatban fölhalmozódik. Ha az oldat cinkszulfát tartalmát körülbelül 10%-ra emeltük föl, úgy ez az arány már a pörkölt ércekből való cinkkivonásra gátlólag hat, tehát tanácsos a cinkszulfátnak az átáramlási folyadékban való arányát ezen érték alatt tartani. Másrészt azonban nem ajánlatos az egész folyadékmennyiséget minden ^gyes alkalommal elpárologtatásnak alávetni, mert az egyszeri kezelés alkalmával hozzájáruló cinkszulfátmennyiség aránylag •csekély. A folyadék egy részének eltávolítása és egészen a kristályosítási pontig való elgőzölögtetésének célja az, hogy az átáramlási folyadékból annyi cinkszulfátot távolítsunk el, amennyi egyszeri kezelés alatt a folyadékban fölhalmozódott. Az elkülönített folyadékot vízzel való föl töltés útján egészítjük ki. A következőkben a találmány gyakorlati kivitele körülbelül 30% cinket tartalmazó összetett cinkszulfidércen való alkalmazásában van leírva, föltételezvén azt, hogy 24 óra alatt száz tonna érc kerül földolgozás alá. Az ércet kénező pörkölésnek vetjük alá, mimellett a cinkmennyiség fele •cinkszulfátá a maradék cinkoxiddá alakul át. Száz tonna érchez körülbelül ötszáz tonna víz szükséges. Az ércet vízzel és kénessavval együtt a kilúgozó készüléken vezetjük át, miáltal cinkbiszulfit és cinkszulfát oldatot nyerünk. Ezen oldatot az 58069.1. számú szabadalomban ismertetett leválasztó készüléken vezetjük át, miáltal körülbelül 3% cink alakul át cinkszulfáttá. A folyadéknak a második napon való átáramlása után az oldatban lévő cinkszulfát aránya körülbelül 6%-ra emelkedik és háromnapos átáramlás után az oldatban lévő egész cinkmennyiség cinkszulfáttartalma körülbelül 9 vagy 10%. Ezen a ponton az oldatban lévő einkszulfát a pörkölt érc cinkoxidjának cinkmonoszulflttá való átalakulására zavarólag kezd hatni, miért is ezen állapotban az átáramlási folyadéknak körülbelül 25%-át elválasztjuk. Az elválasztást előnyösen a folyadéknak a koksztoronyból való kilépésekor létesítjük, amikor a hőmérséklete körülbelül 80—90°. Az oldat ezen részét közvetlen elpárologtatásnak vetjük alá, azaz vékony réteg alakjában egy vagy több lejtős lap fölött vezetjük, melyek közvetlen tüzeléssel olyképen hevíttetnek, hogy az oldat egészen a kristályosításig bepárologjon. Az elpárologtatás után visszamaradt oldatot ülepítő medencébe vezetjük, melyben a cinkszulfát kikristályosodik, a hevítő fölületeken kikristályosodott cinkszulfátot szintén összegyűjtjük. Mivel a cinkszulfát molekula kristályvízzel kristályosodik, az egész bepárolt oldat vagy annak legnagyobb - része megmerevedhet. Ezen cinkszulfátot a találmány értelmében lángkemencébe helyezzük és semleges vagy redukáló lánggal s 800—950° hőmérsékletre hevítjük, miáltal cinkoxiddá alakul át. A találmány értelmében a cinkszulfátot váltakozva az eljárás korábbi stádiumában kiválasztott cinkmonoszulfittal keverjük és a keveréket a lángkemencében cinkoxiddá dolgozzuk föl. A fönti eljárás szerint az oldatban fölhalmozódottcinkszulfátnak körülbelül 3%-a válik ki. Az oldat megmaradó 75%-át friss vízzel eredeti térfogatára kiegészítjük és a pörkölt ércek friss adagának kezelésére használjuk föl. A földolgozás módja az érc minősége szerint változik, azonban előnyösen úgy járunk el, hogy az átáramlási folyadékból minden körfolyamnál folytatólagosan vagy megszakításokkal bizonyos oldatmennyiséget különítünk el, mely annyi cinkszulfátot tartalmaz, amennyivel az át