62260. lajstromszámú szabadalom • Géppel szögezett papucs előállítására szolgáló eljárás

Megjelent* 1914. évi január hó 26-án. MAGY. gH* KIR. SZABADALMI jBB HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 62260. szám. I/b. OSZTÁLY. Géppel szögezett papucs előállítására szolgáló eljárás. KONKOLY S. UTÓDAI PISZKER ÉS GRÜNWALD CÉG PANCSOVÁN. A bejelentés napja 1913 április hó 4-ike. A papucsok talpát a felső részhez géppel szögezni vagy varrni nem lehet, mert a papucs sarkában lévő fabetét a varrást kizárja, a gépszögezést pedig egyrészt a papucskészítésben eddig szokásos munkaeljárás, másrészt az a körülmény gátolják, hogy a papucshoz fölhasznált talp, valamint talpbélés a legsilányabb anyagból van, ami a szögezésnek nem képes tartást adni. Az anyag silánysága az' oka annak is, hogy a géppel való részleges varrás (a sarok nélkül) sem vihető keresztül, mert az eddigi talpvarrógépek vezető lábai csak ú. n. előfaengerelt, vagyis gyakorlati értelemben egyenletes vastagságú talpat képesek a fölső részhez hibátlanul odavarrni, vagyis oly módon, hogy a varrás a talp alsó részén ki ne jöjjön, vagy a fölső részén a talp fölött a levegőben ú. n. hamis öltéseket ne csináljon. Jelen találmány tárgya már most oly munkaeljárás, mely a talpnak a fölső részhez való szögezését géppel lehetővé teszi, mimellett a talpbőr maradhat épp oly silány, mint az eddigieknél, a talpbélés azonban az eljárásnak megfelelően az eddigi juhbőrrel borított kéregpapír helyett olcsó hasított bőrből és alatta lévő kéregpapirból áll. A találmány tárgyát képező eljárás a mellékelt rajzban a régi és új papucs föltüntetése mellett van szemléltetve. Az 1. ábrán az eddigi eljárással készített varrott és szögezett papucs hosszmetszetben, a 2. ábrán ugyanaz távlati képben s a 3. ábrán alulról nézve van ábrázolva, míg a 4—6. ábrák a találmány szerinti eljárással, géppel szögezett papucsnak megfelelő képeit tüntetik föl. A találmány szerinti eljárásnak s az így készített papucsnak technikai előnyei az eddigi mellett azonnal szembeötlenek, ha a két eljárást egymásután fölsoroljuk. A régi eljárásnál az (1) talphoz a (2) fölsőrészt, ez utóbbinak kifordított'helyzetében (1. ábrán pontozva), keresztöltésekkel kézzel hozzávarrták, mivel gépi varrás a bevezetésben említett okok miatt nem lehetséges, a varras azonban csak a (3) helyig történt úgy, hogy a fölső résznek (4) nyúlványai egyelőre szabadon függenek. Most az (5) borjubőrrel borított (6) kéregpapirból álló talpbélésnek sarokréBzét, a (7) fasarok borítására szolgáló bőrnek^ (8) fölső részét, valamint a most már eredeti helyzetébe visszaforgatott (2) fölsőrésznek a talpbélés és a (8) bőr közé dugott (4) nyúlványait néhány öltéssel összevarrjuk s az (1) talp sarokrészét lefelé, a talpbélést pedig föl-