62231. lajstromszámú szabadalom • Kétfolyadékos elem

veszi körül, melyhez a, hozzáforrasztott vagy I hozzáhegesztett saválló (d) fémborítás úgy j csatlakozik, hogy iaz egyrészt la depolari- J zátort fölvevő (©) tartályt, másrészt pedig a gerjesztő elektrolitet fölvevő (f) tartályt, vagyis egyúttal magának az eleimnek a tartálya js. A (d) burkolat tehát négyféle szerepet is játszik, amennyiben egyetlen összefüggő darabban a depolarizátor és a gerjesztő elektrolit tartályát^ az elem tartályát és egyúttal az oldhatatlan elektróda pólusát is adja, mely utóbbi körülmény folytán az elem belső* ellenállása rendkívüli módon csökkentetik, míg az elsőnek említett két körülmény az elem igen kompendiózus és egyszerű fölépítését eredményezi. A depolarizáló f olyadék beöntésére és lebocsátására a (g, h) nyílások szolgálnak, míg a gerjesztő elektrolit tartálya fölül nyitott és csak a folyadék lebocsátása céljából kell az (i) nyílásról gondoskodni. A 3—5. ábrán az elemnek gyakorlati célokra rendkívül, alkalmas kivitele van föltüntetve. Ezen kivitelnél az egyúttal diafragmául is szolgáló oldhatatlan (a) elektróda négy lemezből van összieállítva, melyeket fölül és alul a lemezek, illetve az elektróda peremeit körülvevő (c, c) saválló és tömítő fémkeretiek kötnek össze. Ezrekhez a keretekhez csatlakozik a saválló (d) borítás, ami által egyrészt a depolarizátort fölvevő (e) tér, másrészt a gerjesztő elektrolitet befogadó (f) tér keletkezik, egyúttal' azonban, mint ez különösen az 5. ábrából látható, az ©lem tartálya is képeztetik. Az oldható (b) elektróda ez esetben az (a) elektróda üregében van elrendezve és a szigetelőanyagból készült (k) tartókeretben van fölfüggesztve. A folyadékok beöntésére és leboesátására ezen kivitelnél a következő szelepet használjuk: 1 j A (d) borítás az elem kát oldalán a cső-I alakú (1, m) toldatokká van kiképezve, me-J lyek közül az (1) cső az (n) nyíláson át a depolarizátort tartalmazó (e) térrel, az (m) cső pedig iaz (o) nyílás útján a gerjesztő elektrolitet tartalmaz^ (f) térrel közlekedik. A csövekhez alul a folyadékokat elvezető (p, q) vezetékek csatlakoznak, melyeknek az, (1, m) csövekhez csatlakozó fölső végei szelepülőkéknek vannak kiképezve. A szelepek maguk a saválló anyagból készült vagy ily anyaggal burkolt (r, s) rudak alsó végein vannak elrendezve, míg a rudak fölső végei a folyadékok beöntésére alkalmas, lyukasztásokkal ellátott (t, u) tölcsérek gyanánt vannak kiképezve. A tölcsérek falai a (v, v, w, w) csapokkal vannak ellátva, melyek zárt szelepnél (3. ábra baloldala) az (r, s) csövek falainak (x, y) kivágásaiban fekszenek, míg nyitott szelepnél (3. ábra, jobboldala és 4. ábra) ezen kivágásokból kiemeltetnek és a csövek fölső peremeire támasztatnak. Természetes, hogy a szelepek ezen nyitó szerkezete a leírttól eltérő is lehet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kétfolyadékos galvánelem, diafragmául szolgáló oldhatatlan elektródával, azáltal jellemezve, hogy ezen elektróda pereme vagy peremei — az 54417. számú törzsszabadalomban védett — saválló fémkeretekkel vannak ellátva, mely keretekhez egy saválló fémlemez úgy van forrasztva vagy hegesztve, hogy az úgy a depolarizáló, mint a gerjesztő elektrolit tartálya, valamint az egész elem tartálya is. 2. Szelepelrendezés az 1. igényben védett galvánelemhez, azáltal jellemezve, hogy az alul a lebocsátó nyílás-t vezérlő szeleppel ellátott rúd fölső végén a folyadék beöntésére való tölcsér gyanánt van 1 kiképezve. (2 rajzlap melléklettel.) PAILAS RÉ62VÉNV1ÁH8ASAŰ (YOMOÁJA BUDAPEST Eh