62228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrogén előállítására
Megjelent 1914. évi .január hó 31-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZAB A D A L MI LEI R A S 62228. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás hidrogén előállítására. DR DIEFFENBACH OTTO TITKOS TANÁCSOS, TANÁR ÉS DR MOLDENHAUER WILHELM TANÁR DARMSTADTBAN. A bejelenteti napja 1912 május hó 20-ika. Elsőbbsége 1911 május hó 24-ike. Ismeretes a hidrogénnek az az előállítási módja, mely a vízgőz és a vas kölcsönös hatásán alapszik. Az eljárás terméke hidrogén és vasoxid. A keletkezett vasoxidot redukáló gázok, vagy más redukáló anyagok segélyével ismét vassá alakítják vissza úgy, hogy az újonnan képződött vasat újból hidrogén előállítására lehet használni. Ezen eljárást eddig leginkább olyképpen vitték keresztül, hogy mindenekelőtt a vasérceket, és pedig lehetőleg porozus vasérceket redukáló gázokkal kezelték, miáltal porozus vasat "kaptak. Ezt a poYozus vasat azután vízgőzzel kezelték, miáltal, mint említettük, hidrogén és vasoxid keletkezett. A vasoxidot azután ismét redukálták s újból a vízgőz fölbontására használták. Kitűnt, hogy a vízgőz fölbontására használt vasoxid anyaga a hidrogénelőállítás és az ezt követő redukció gyakoribb ismétlésénél mindig hatástalanabb lesz. Ennek oka valószínűleg a redukálandó vasnak, vagy az ércekhez hozzákevert kőzeteknek egymás közötti, vagy a vasoxidjaival való összeömlési, illetve lágyulási folyamatban keresendő. Az ércek fölhasználása már azon okból kifolyólag is kevéssé ajánlatos, mert a különböző ércek különböző összetételüek és ennek megfelelően különféleképpen viselkednek. Finom poralakú vasnak, vagy mesterségesen előállított oxidpornak alkalmazása sem vezetett eredményre. A jelen találmány abban áll, hogy a vízgőzt izzási hőmérsékleten vasnak mangánnal, krómmal, wolframmal, titánnal vagy alumíniummal való, a folyamat hőmérsékletén meg nem ömlő oxidokat képező ötvözetén vezetjük át és a hidrogénelőállítás befejezte után a fölhasznált anyagot redukáló gázok, gőzök vagy hasonlók hatásának vetjük alá. Előnyösnek mutatkozott például a vízgőzt hidrogén előállítására borsónagyságura aprózott, 30%-os ferromangánnal fölbontani. A hidrogénelőállítás befejeztével a vízgőz előállítására használt anyagot ismét redukáljuk, ezt követőleg ismét vízgőzt vezetünk rajta keresztül, miáltal hidrogént állítunk elő, ezt ismét a redukció, majd a vízgőz fölbontása követi és így tovább. A használatos hőmérséklet 800—1100° között ingadozik. Kitűnt, hogy az eljárás különösen többszöri ismétlődésnél előnyöí. A vasércek és a vas viselkedésével szemben, melyek hatóképessége folytatólagos használatnál mindig rosszabbodik, a vízgőz fölbontására használt anyag javulása áll be, ami való-
