62217. lajstromszámú szabadalom • Tengeri akna és behatoló tengervíz által való robbanással

Megjelent 1914. évi január hó 19-én. _ MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 62217. szám. XIX/G. OSZTÁLY. Tengeri akna a behatoló tengervíz által való robbanással. BOHN & KÁHLER CEG KIELBEN. A bejelentés napja 1912 november hó 30-ika. A gyakorlati használatban lévő elektromos gyújtású tengeri aknáknak azon fajtája, melyekhez ia gyújtóáramkör nem a partról vezettetik hozzá, hanem az egy, az aknában elhelyezett galvántelep által állíttatik elő, csaknem kivétel nélkül oly módon van berendezve, hogy az alkalmazásra kerülő elektrolitfolyadék egy törékeny, az ütközőberendezésben fekvő tartányban van elhelyezve. A hajónak az ütközőberendezésbe való ütközésénél a tartány eltörik, az elektrolitfolyadék egy csővezetéken át cl tö" lephez kerül, mire áramfejlesztés és gyújtás következik be. Ezen berendezéssel a,ma veszély jár, hogy az ütközőberendezésekben lévő eliektrolitta-rtányok egyike már az, aknának a hajón való kezelése közben, az akna vetése előtt, eltörhetik, ami időelőtti robbanást okozhat, ha nem alkalmaztatnak további biztonsági berendezések. Jelen találmány tárgya berendezés ezen veszély kiküszöbölésére. A találmány abban áll, hogy elektrolit gyanánt nem egy törékeny tartányban elhelyezett folyadék, hanem azon tengervíz használtatik, mely az aknába behatol és a telephez vezettetik, mihelyt egy hajó egy ütközőberendezésnek fut. A gyújtóáramkör előállítása tehát mindaddig meg van akadályozva, míg az akna szárazon van és a gyújtóáram egy ütközőberendezésnek • nem szándékolt szétrombolásánál, vagy a telephez haladó csővezetékek más nyitásánál is csak akkor létesíthető, ha ebben a pillanatban az akna már víz alatt áll. A csatolt rajzon a találmány egy kiviteli alakja részben metszett nézetben van feltüntetve. Az (1) aknatartányra (2) gyűrűk vannak azon helyeken fölhelyezve, amelyeken az ütközőberendezések alkalmazandók. A (2) gyűrűk alatt a (3) edényekben a galvánelemek (4) elektródái vannak elhelyezve. A gyűrűkbe (5) szelencék és ezekbe a tulajdonképeni (6) ütközőberendezések vannak behelyezve, melyek adott esetben egyszerű szilárd testekből állhatnak. A megerősítés legegyszerűbben egy (7) forrasztóréteg által történik. Ha a (6) ütközőberendezések egyikébe hajó ütközik, akkor az illető ütközőberendezés a (7) forrasztóréteg szétrombolása mellett az (5) gyűrűből kitöretik, a- tengervíz a (3) edénybe folyik és a (4) elektródákkal együttesen galvánelemmé lesz, melynek árama a vezetéken át a gyújtóhoz kerül. Hangsúlyozzuk, hogy a rajz a lehetséges számos kiviteli alaknak csupán egyikét tünteti föl. Magától értetődik, hogy az üt-