62215. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tüzelőanyagoknak, különösen nagy fajsúlyú szénhidrogéneknek robbanómótorokba való adagolására

- 2 -3. ábra egy második foganatosítási alak keresztmetszetét mutatja. A karburátor (1) lapjával a mótor szívóvezetékéhez van csavarva úgy, hogy a mótor a levegőt a karburátorból az (1) lapon lévő (2) nyíláson át szívja a nyilak irányában; (3) a karburátor öntvényében kettős kúpszerűleg kiképezett porlasztótér, melynek alsó részén van a (4) vezényelt légbebocsátószelep. Ugyancsak a porlasztótérbe nyílnak az (5, 5) kis nyílások, 'melyeken a levegő nagy sebességgel áramlik be, ha a (4) szelep zárva van. Az egyik (5) nyílással szemben a (6), a másikkal szemben a (7) adagoló csövecske van a porlasztáshoz legelőnyösebb szög alatt elrendezve. A (6) csövecske az anyagot közvetlen a (8) úszóházból nyeri az ismert karburátorokhoz hasonlóan, a (7) csövecske pedig a (9) csővezetéken és a (10) kalibrált nyilason át táplált (11) segédtérből. A (4) szelepet a mótor által kellőképen emelt és siilyesztett (12) szelepemelőrudacska vezényli tetszőlegesen. A karburátor működése a következő: A szívás első felében a (4) szelep zárva van úgy, hogy a (3) porlasztótérben légritkított tér támad; a levegő az (5, 5) kis nyílásokon nagy sebességgel rohan be, a (6) és (7) csövecskékre szívó hatást gyakorol és a belőlük kitóduló anyagot erősen porlasztja. A (3) porlasztótérben az így egymás ellen áramló porlasztott anyagrészecskék nyugalomba jönnek és ott lebegve várakoznak, mert a nagy (2) nyíláson át a beszívott levegő csak igen kis sebességgel halad a szívócső felé, ill. a motorba. A szívás második részében a (4) szelep hirtelen kinyílik, a levegő alulról bepuffan a (3) porlasztótérbe, magával ragadja az ott lebegő elporlasztott anyagot és igen erős áramban keveredik vele; a keverék azután a (2) nyíláson át a szívóvezetékbe, onnan pedig a hengerbe kerül ahol a rendes módon földolgozva a benzinhez hasonlóan hidegen is jól robbanó keverékké lesz. A mótor indulásakor a (11) segédtérben a folyadék fölszíne ép oly magas, mint a (8) úszóházban úgy, hogy a (8) csövecskéből bőven folyik az anyag a porlasztásra. Ha a mótor gyorsul, akkor a (11) térből a (7) csövecskén át kifolyó anyagot a (9) csövön és a (10) kalibrált nyíláson át odafolyó anyag nem képes pótolni úgy, hogy a (11) térben a folyadék fölszíne sülyed mindaddig, míg az egyre csökkenő elszívás és egyre növekvő odafolyás közt új egyensúlyi helyzet nem jön létre. Ily módon a (6, 7) és (10) nyílások önműködőlég szabályozzák az adagolt mennyiséget, amennyiben a (6) csövön át a mótor fordulatszámával egyre növekvő, a (7) csövön át pedig egyre csökkenő anyagmennyiség kerül elporlasztásra. A nyílások kellő megválasztásával elérhetjük, hogy a két anyagmenynyiség összege mindenkor éppen a mótor beszívott levegőmennyiségéhez alkalmazkodik. A (4) szelep vezénylésének célszerű módját példaképen a 2. ábra tünteti föl. A szelepemelő (12) rudacskát a (13) szögemelő emeli, melynek másik karja a (14) tengelyre ékelt (15) excenterre támaszkodik. A (14) tengelyt a mótor forgatja 1:1 áttevéssel lánc vagy fogaskerék segélyével. Mint látható, a tengely minden körülforgásakor a (4) szelep kétszer nyit és zár; ez alatt két szívás történhetik úgy, hogy ez a berendezés négyhengeres motornak felel meg. Az összes alkotórészek a (15') házban vannak elhelyezve, mely a (3) porlasztótér (1. ábra) aljához könnyen hozzácsavarható. Ha a karburátort megfelelően helyezzük el, nincs is szükség külön (14) tengelyre és (16) excenterre, mert ugyanezen célt elérhet jük a mótor vezérlőtengelyéről, is, mely négyhengeres motoroknál úgyis nyolc szelepet vezényel; egy kilencedik szelep vezény lés etehát nem okoz már különösebb nehézséget. A 3. ábrán föltüntetett foganatosítási példánál forgó tolattyút alkalmaztunk szelep helyett. A (16) tolattyúház ugyancsak a (3) porlasztótér aljára csavarható (1. ábra), Benne forog a motortól hajtott (17) tengelyen lévő (18) henger. Ez két (19) nyí-