62212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves rostanyagok telítésére

— a — kedik és a hűtőkígyókkal érintkezésbe kerül. A keringés világosan folytonos lesz. A tartály (5) tartókkal van ellátva, melyeken a pácolandó hús vagy más anyag nyugszik. A készüléknek a 3. és 4. ábrán föl tüntetett kiviteli alakjánál a mag és a tekercselései a tartályon kívül vannak elrendezve, azonban a tartály és a mágnes viszonylagos helyzete olyan, hogy a mágnes által létesített mágneses mező a tartályban lévő anyagra hat. A mágnes elhelyezése céljából a tartály oldalára a (6) tartó van fölerősítve, természetes azonban, hogy más megfelelő eszközöket is ugyanolyan könnyen alkalmazhatunk. Ha elektromos áramot vezetünk a (2) vehetőn át, mágneses mező keletkezik, mety minden ii'ányban sugárzik a mágnesből és akár pulzáló egyenáramot, akár váltakozó áramot használunk, a mágneses mező folytonosan változtatja sűrűségét. Az oldat ós a tartályban lévő anyag legalább is bizonyos mértékben elektromos vezetők. Ha tehát azokat a folytonosan változó sűrűségű mágneses mező körülveszi, az minden valószínűség szerint a tartály tartalmában szekundér vagy indukált áramot létesít és az indukált áramok elmélete szerint ezen áram a tartály tartalmának minden egyes szilárd és cseppfolyós részecskéjében indukáltatik. Valószínű, hogy a folytonosan változó sűrűségű mágneses mező vagy az indukált áram befolyása alatt a hús vagy más anyag rostjai váltakozva meghajlíttatnak vagy tágíttatnak és összehúzatnak, ami által a hatóközeg sokkal gyorsabban és hatályosabban nyomulhat be az anyag legbelsőbb részecskéibe és azokat rövidebb idő alatt telítheti. Az, hogy ez az elmélet helyes-e vagy nem, az elért eredményekre nézve nem bír fontossággal és ezért kiemelendő, hogy az eljárás nem függ szükségképpen az elmélettől. Az elmélet csakis a létrejövő tüneménynek valószínű magyarázata. Az impregnáló eljárás a leggyorsabb az áram bizonyos pulzáció- vagy frekvenciaértékénél és megfelelő eredményt értem el 60—100 periódusú váltakozó áram alkalmazásával. Azonban úgy találtam, hogy sokkal jellegzetesebb eredmények érhetők el magas frekvenciájú vagy pulzációjú árammal, minthogyha alacsonyabb frekvenciájú áramot alkalmazunk. Úgy találtam továbbá, hogy a magas frekvenciájú áram lehetővé teszi kevesebb anyagot tartalmazó vasmag alkalmazását és ezért a kezelésre megfelelőbb, minthogyha alacsony frekvenciájú áramot használnánk. Egy további előny mutatkozik azon tényben, hogy a feszültség a szekundér áramkörben, azaz oldatban és a tartály tartalmában a vasmagtól távolabb egyenletesebb és magas frekvenciájú áram alkalmazásánál nem csökken oly hirtelen, mint alacsonyabb frekvenciájú áram fölhasználása esetén. Ehhez hozzájárul még az az előny, melj az erőfölhasználások különbségében mutatkozik az alacsony, illetőleg magas frekvenciájú áram alkalmazása esetén. A magas frekvenciájú áram kisebb wattfogyasztást igényel, mint az alacsony frekvenciájú áram. Legfontosabb .eredménynek tartom azonban a magas frekvenciájú áram alkalmazását abból a szempontból, hogy az impregnálást sokkal rövidebb idő alatt képes létesíteni, mint alacsony frekvenciájú áram és ezért, ha más okból nem is, a magas frekvenciájú áram a legnagyobb előnnyel és fontossággal bír. Kiemelendő még az is, hogy eljárásom gyakorlati keresztülvitelénél minimális hűtésre van szükség és pedig azon okból, mivel a bevezetett áram az oldaton és a tartályban lévő anyagon áthatolva gyakorlatilag nem létesít meleget. Egy 1000 hosszú, 450 széles és 600 mély tartálynak (az általam használt tartály méretei) ohmikus ellenállása csak 0.04 ohm, ha a tartály á fölső részétől számított 50—75 magasságig meg van töltve. Ebből kitűnik, hogy ilyen alacsony ellenállás mellett az áram-