62196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénnek és kénsav sóknak polithionátoldatokból való előállítására
túlnyomórészben kloridból és kevés szulfitból állnak, fölveszi. A forró ammóniának gázokból kénsavval való kimosásánál, melyét újabban ajánlanak, ezek a fix sók nagyon zavarólag hatnak. Ha azokat a forró kénsavfürdőbe vezetjük, sósav és kénessav válik szabaddá, melyek mindenekelőtt a gázba ós a későbbi hűtésnél részben a gázkondenzvízbe mennek át és úgy az egyik, mint a másik esetben a készüléket rongálják. Ezenkívül a savaknak egyes esetekben a lehűlésnél kiváló kátránytermékekre előre meg nem állapítható nem kívánatos befolyásuk van. A jelen eljárásnál a gázkondenzvízben lévő ammoniumklorid a polithionátoldat által változatlanul fölvétetik; a gázban lévő ammoniumszulfitot a mosólúg azonnal a nem disszociálódó rhioszulfáttá alakítja át. Következésképen a forró gáz, miután az ammónia a polithionátoldat által kimosatott, szabad savat nem tartalmaz. Ez a körülmény megengedi az ammoniamentes gázoknál minden hátrány nélkül •a hatásosabb és egyszerűbb készülékekkel kivihető közvetlenül hidegvízhűtés alkalmazását. Ezen célra ellenáramú hűtőkészülék használható. Mivel a gázzal közvetlen érintkezésbe jövő hűtővíz a jelen esetben semmi szabad savat nem vesz föl, minden további kezelés nélkül, miután hűtőműben lehűttetett, újból gázhűtésre használható föl. Ha ellenben a víz a forró gázból savakat venne föl, mint ez az ismert úgynevezett kénsavas eljárásnál történik, a vízből fölvett savakat semlegesítve és lehetőleg oldatlan állapotban a vízből ki kell választani, mielőtt a víz újból gázhűtésre fölhasználható lenne. Eltekintve attól, hogy nincsen gyakorlati mód sósavnak oldhatlan állapotban való semlegesítése is époly kevéssé volna gazdaságos, mint az ammóniának a fix ammoniumsóoldatokból mész segélyévei való eltávolítása. A semlegesített víz ezenkívül lassankint több és több oldott mészsót fog tartalmazni, ami lerakódásokkal és más ártalmas következményekkel jár. A jelen eljárás lehetővé teszi a gázok közvetlen hűtését, ami más eljárásoknál nem oly egyszerűen vihető ki. Ha ez a közvetlen hűtés ellenáramú készülékben történik, még azzal az előnnyel is jár, hogy a hűtővízszükséglet lehető kis értéken tartható és a víz erősen fölhevítve hagyja el az ellenáramú készüléket. Természetes azonban, hogy a hűtővíz mennyisége a lehűlésnél leváló kondenzvíz menynyiség hozzájárulása következtében növekedni fog. Azáltal azonban, hogy a jelen esetben a kondenzvízzel kevert hűtővíz semmi szilárd alkatrészt nem tartalmaz, a kondenzvizet a forró hűtővíznek levegővel való kezelése által ellenáramú készülékben elgőzölögtethetjük. Az eljárás tehát azzal az előnnyel jár, hogy a gázhűtésnél semmi vagy csak nagyon kevés szennyvíz keletkezik. Ha a hűtővízből fölvett meleg a kondenzvíz tökéletes elgőzölögtetéséhez nem volna elégséges, a vízhez, mieJőtt vagy miközben az ellenáramú hűtőn átáramlik, meleget vezetünk hozzá, kemencéből jövő meleg, fáradt gőz, friss gőz vagy hasonló alakjában. A kondenzvíz egy részét a thionátlúg hígítására is föl lehet használni. Az ammóniának a forró gázból való kimosására következőképen járhatunk el. Miután a nyers gázt a kátránytól megszabadítottuk, a harmatpontnak megfelelő hőmérsékleten vagy egy kevéssel ezen hőmérséklet alatt gázmosóban ammoniumpolithionátoldattal kezeljük, mely polithionáton kívül thioszulfáttal kezeljük, mely polithionáton kívül thioszulfátot és finoman elosztott lebegő állapotban lévő ként tartalmaz. Célszerű a gáz és lúg áthaladási sebességét oly módon szabályozni, hogy a mosóból lefolyó lúg még egy kevés polithivnátot tartalmazzon. Az ammoniaabszorpció tökéletes lesz és a gáz a gázmosót gyakorlati értelemben véve ammónia-mentesen hagyja el. Ellenben a gáz kénhidrogéntartalmának nagy részét megtartja, mivel mint említettük, magas hőmérsékleten az ammoniaképződés sebessége nő és a kénhidrogénképződés sebessége csökken. A gázt addig és oly gyakran lehet egyenlő vagy kissé alacsonyabb hőmérsékleten keT zelni, míg a kénhidrogéntől elegendő mér-