62196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénnek és kénsav sóknak polithionátoldatokból való előállítására
egyáltalában még található. Ezért a polithionáttartalom az összes thionátok 20, sőt lOVo-ára, illetve még ennél is kisebb értékre csökkenhet. Dacára ennek, a mosási művelet második fázisa alatt is keletkezhet szulfát, különösen hogyha a lúg hőmérséklete viszonylag magas. Azonban ez is elkerülhető azáltal, hogy a lúgnak nem adunk elég időt arra, hogy a bevezetett kénessavat a 4. alatti reakció szerint mint polithionátot lekösse. Ezen célból a mosólúg regenerálásánál a lúgot nagyon gyorsan vezetjük azon a készüléken át, melyben azt kénessavval kezeljük. Kitűnt ugyanis, hogy mihelyt egy bizonyos mennyiségű thioszulfát polithionáttá alakíttatott át, a thioszulfátból való polithionátképződés lassul. Ezen okból kifolyólag szabad kénessav és thioszulfát lehet egymás mellett. A lúgnak a regeneráló-készüléken való átvezetése tehát célszerűen oly gyorsan vihető véghez, hogy a kénessav polithionát-alakban nem köttetik le teljesen. Emellett állandóan ügyelni kell arra, hogy ne vezessünk be annyi szabad kénessavat, amennyi elégséges lehetne arra, hogy a jelenlévő thioszulfátot teljesen polithionáttá alakítsa át. E regenerált lúgot ismét a regenerálószert tartalmazó gáz mosására használjuk föl. A lúgot savanyú állapotban lehet fölhasználni, anélkül, hogy a jelenlévő kénessav polithionát alakjában teljesen leköttetett volna. Azonban előbb a kénessav tökéletes lekötését is be lehet várni. A lúgnak a regenerátorból való eltávozása után a jelenlévő kénessavat azáltal lehet lekötni, hogy a gázmosókból jövő friss thioszulfátot adunk hozzá, mely neutralizálószerként hat. A mosási műveletből jövő friss lúgnak, nevezetesen a 2. és 3. alatti reakciók következtében nagy thioszulfáttartalma van. Ha a regenerált lúg annyi polithionátot tartalmaz, hogy a szabad kénessavnak a fölös thioszulfátra való behatása lassíttatik, a friss mosólúgnak említett hozzáadása által a thioszulfáttartalom fokozható és ezen fokozás következtében a kénessavnak polithionát alakban való lekötése gyorsítható. Még egy körülmény járulhat hozzá, hogy a szulfátképződés a mosási művelet alatt lehetőleg megakadályoztassék. Az 58.080. számú szabadalom szerinti eljárásnál a szanad kén jelenléte ugyan föltétel, azonban azt lehetett volna gondolni, hogy mellékes az, vájjon a kén csak az eljárásban, pL polithionátokból, vagy másként leadó anyagokból, pl. a 3. alatti reakcióegyenlet szerint kénhidrogénből képződik. Ezen felfogás azonban tévesnek mutatkozott. Hogy a mosási műveletnél és pedig úgy a redukálószer abszorpciója, mint a regenerálás alatt a szulfátképződést lehetőség szerint megakadályozzuk, célszerűnek mutatkozott az„ hogy a thionátlúgban állandóan szabad kén legyen jelen. Tehát a ként leadó anyagok mellett már levált szabad kénnek is jelen kell lennie. Addig, amíg a lúgot a mosási műveletnél alkalmazzuk, a mosásnál kiválá szabad ként a lúgból nem szabad teljesen leszűrni. A mosólúg ismételt használatánál a szabad kéntartalom, túl magas lehet, amit azon lehet észrevenni, hogy a lúg sűrű lesz és habzik. Ebben az esetben a kén egy részét le lehet szűrni, vagy leöntés által lehet eltávolítani, azonban állandóan arról kell gondoskodni, hogy a lúgban még^ szabad kén maradjon vissza. Hogy ez a mennyiség elégséges-e, különösen a lúgnak a kénhidrogénre való reakcióhatásából tűnik ki. A mosási művelet alatt tehát a polithionátok, kénammonium, vagy kénhidrogén mellett jó abszorpció és lehető kis szulfátképződés elérése céljából a lúgban" szabad kénnek kell lennie. A polithionátok. szulfátokká való szétbomlásának megakadályozása a mosási művelet alatt rendkívül fontos, ha a gázokr melyek a polithionátlúggal kezeltetnek, csak kénhidrogént tartalmaznak. Ebben az esetben szulfáttá való feldolgozásra nem törekszünk. A mosás célja akkor éretett elf amikor a kénhidrogén kénné és vízzé oxidáltatott (3. reakcióegyenlet). Mivel a mosóhatás szempontjából csak a thionáttartalom jön tekintetbe, míg a szulfátképződés a mosóképesség csökkentését jelenti, ezért az utóbbi lehetőleg elkerülendő.