62174. lajstromszámú szabadalom • Berendezés viharlámpáknál a légbevezetőcsövek tisztogatására

Megjelent 1914. évi január hó 13-á n. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 62174. szám. N/d. OSZTÁLYBerendezés viharlámpáknál a légbevezetőcsövek tisztogatására. FR. STÜBGEN & C° LÁMPAGYÁRI CÉG ERFURTBAN. A bejelentés napja 1913 április hó 18-ika. A jelen találmány tárgya viharlámpáknál a légbevezető csövek tisztogatására szolgáló berendezés, melyet az jellemez, hogy a forró gázokat és a kiszívott levegőt ia légbevezető csövekhez vezető középcsőben és pedig körülbelül a légbevezető csövek fölső végének magasságában, egy, vagy több, állandóan nyitott, el nem födött nyílás van elrendezve, mely elég bő (kb. 5 mm. átmérőjű), hogy a tisztogató kefét, a tisztogató drótot azon keresztül a légbevezető csövek fölső vége felé irányítani és ezzel a légbevezető csöveket, a kefe vagy a drót bevezetésével, egész hosszukban tisztogatni lehessen. A légbevezető csövek tisztogatása, melyek könnyen porral és korommal rakódnák tele, eddig nehézkes volt. Ezért pl1

, magukban a légbevezető csövekben nyílásokat alkalmaztak, melyek tolókák, csappantyúk és hasonló zárószervek segélyével elzárhatók voltak. Minthogy azonban ia légbevezető csövekben iá forró levegő lefelé vezettetik és tetemes sebességet vesz föl, ezért az ilyen, tolókák vagy csappantyúk által elzárható nyílásokat nem lehetett tömören elzárni, hanem a forró lebegő részben kiáramlott azokon és így friss levegő szívódott be a lámpába, ami a légbevezető csövekben a huzamot zavarta. Tudvalevő azonban, hogy a viharlámpák csak a fejlesztett gőzök jó elgázosítása esetén égnek, azaz, ha. a lángból kiáramló forró levegő zárt, zavartalan áramban jut vissza a lángzóhoz, hogy ott a szitaf enéken, Vagy a szitafenekeken át beáramló friss levegővel keveredjék. Megpróbálták már a középcsövet, fölső végén, levehető csappantyúval is elzárni. Az ilyen csappantyú azonban, még' ha valamiképen biztosítva van is, könnyen veszendőbe megy. Ha azonban nyitva van fölül a középcső, akkor & lángokból fejlődött gázok és a lámpiaüveg fölső éle és a födél közt lévő hézagból tova ragadott levegő közvetlenül kiáramlanak a viharlámpából a, levegőt, mely légbevezető csövekben van, magukkal ragadják. E levegő pedig a lángzót körülvevő levegőből vétetik úgy, hogy meleg levegő nem jut a lángzóhoz, hanem a levegő a lángzótól elszívatik, miáltal a láng rosszul ég, ha ugyan el nem alszik. Azonkívül ezen elzárható berendezések mind azon hibával bírnak, hogy a hiányosan képzett személyzet, mely a viharlámpákat használni hivatva van, e berendezéseket nem méltányolja, azaz nem használja. Azt tapasztaltuk már most, hogy la légbevezető csövekben a légcirkuláció megzavarása