62158. lajstromszámú szabadalom • Berendezés árnyékszékek födelének és ülődeszkájának fogantyú segélyével való föl- és lecsappantására

csúszhatik el, ennélfogva a (b) ülődeszkát a (b") helyzetből a kezdeti helyzetbe csappantja vissza. Az (a) födél ezen idő alatt mozdulatlanul állva marad az (a') helyzetben, mivel a (g) kar szabad vége akadálytalanul elcsúszhatik a rája erősített (k) sin hasítékában. Ha most az (m) fogantyút az (m') helyzetből a kezdőhelyzetbe továbbfordítjuk, akkor a (g) kar szabad vége a födelet kezdeti helyzetébe csappantja vissza, miközben az (e) kar vége ismét az (f) sin hasítékának végéig csúszik vissza. A 2. ábrában föltűntetett kiviteli alaknál (a) a födelet, (b) az ülődeszkát, (n) pedig a fogantyút jelöli, mely az ülődeszkán és pedig annak forgástengelye mögött megerősített (q) fogazott szegmens (o) tengelye körül forgatható. Ezen fogazott szegmens az (r) közlőtag fogazott szegmensével kapcsolódik s az (r) közlőtag vezetőhasítékkal van ellátva, amelyben az (n) fogantyúra erősített (s) tövis csúszik. A közlőtag másik (u) végére egy forgatható (t) kar van erősítve, mely az (a) födéllel csuklós összeköttetésben áll. Az (n) fogantyúval merev egészet alkot a (p) emelőkar, mely az ülődeszkát az alsó oldalára erősített (v) gomb segélyével fölemeli. A berendezés a következőképen működik: Az (n) fogantyút az (n') helyzetbe fordítva, az (a) födél az (a') helyzetbe emelkedik, föl. A fogantyúra erősített (s) tövis ugyanis nem tud elcsúszni az (r) közlőtag vezető hasítékában, minélfogva a közlőtagot addig fordítja el, míg a hasíték a koncentrikus helyzetbe jut az (o) tengellyel, ami akkor következik be, mikor a födél az (a') helyzetbe csappan. Eközben a fogantyúval mereven összekötött (p) emelőkar ráfekszik az ülődeszka alsó oldalára erősített (v) gombra. Ha most a fogantyút az (n') helyzetből az (n") helyzetbe továbbfordítjuk, akkor a födél állva marad az .(a) helyzetben, mivel az (s) tövis a hasítékban az (s') helyzetből szabadon elcsúszhatik az (s") helyzetbe úgy, hogy az (r) kijzlőtag nem fordul tovább. Az ülődeszkát ellenben eközben a (p) emelőkar a (b) helyzetből a (b") helyzetbe emelte. Ha most a fogantyút visszafordítjuk, akkor a (p) emelőkaron lévő (w) nyúlvány, mely a (v) gomb fölé tolódott, a gombot, vagyis ezáltal a (b) ülődeszkát a kezdőhelyzetbe nyomja vissza. Eközben az (?) födél mozdulatlanul állva marad az (a') helyzetben, mivel az (s) tövis, anélkül, hogy az (r) közlőtagot elfordítaná, az (s") helyzetből az (s') helyzetbe csúszik vissza. A fogantyúnak az (n') helyzetből az (n) helyzetbe való visszafordítása közben azonban az (s) tövis elfordítja az (r) közlőtagot, minek következtében a (t) kar az (a) födelet lecsappantja. Magától értetődik, hogy ennél a második kiviteli alaknál szintén lehetne az (n) fogantyú helyett a falra erősített fogantyúkart alkalmazni, mint azt az első kiviteli alaknál láttuk. Vagy pedig lehetne a fogantyút 'a fal helyett egy tartókarra erősíteni, mely az ülődeszka hátulsó, helytálló részéből emelkednék ki. Ha a fogantyú a 2. ábrában föltüntetett alakban van kiképezve, akkor annak az (s) tövisen túl eső végét célszerű az ülődeszkától kihajlítani, hogy az (n') helyzetben használat közben az ne akadályozzon. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés árnyékszékek födelének és ülődeszkájának fogantyú segélyével való föl- és lecsappantására, azáltal jellemezve, hogy a fogantyú elfordítása közben először csak a födél és azután a fogantyú továbbfordítása alkalmával az ülődeszka csapódik föl, míg a fogantyú visszafordítása közben megfordítva, először az ülődeszka csapódik le, a födél ellenben fölcsappantott helyzetben marad és csak a fogantyú továbbfordítása alkalmával csapódik le. 2. Az 1. igénypontban védett berendezés kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy (m) fogantyút a (c) csatlórúd egy helytálló, háromkarú (i, 1, h) emelő (1) karjával köti össze, míg a másik két (i, h) emelőkarhoz egy-egy (g), illetve (e) kar van erősítve, amelynek szabad végei az (a) födélhez, illetve a (b) ülődeBzkához erősített, olyan alakkal bíró (k, f) veze-