62138. lajstromszámú szabadalom • Szabad eséssel működő fúró mélyfúrásokhoz

- 3 --don mozgathatók úgy, hogy mindegyik főrész végezheti működését anélkül, hogy a •többi részt befolyásolná. A függesztőrúd és a fúrótuskó között, amint az 1. és 2. ábra mutatja, szabad mozgás lehetséges, melynek nagysága (XI) és melyet a (Bl) bütyök •fölső vége és a tuskóüreg fölső határfölülete határoz meg. Ezen szabad mozgás következtében a szerszám a fúrófejnek a fúró'lyuk fenekére való illesztése céljából lesülyeszthető és egyúttal a fúrótuskó a fúrófejre ennek beverése coljából ráilleszthető. A szabad mozgás folytán továbbá a markolóberendezés a 2. ábrán látható alsó helyzetébe sülyeszthető, melyben a markolóberendezés a fúrótuskót megfogja és egyúttal a fúrófej a rúgó hatása alatt kitágulhat. Az (El) bütyök és a tuskóüreg alsó határfölülete között való szabad mozgás vagy üres löket nagyságát (X2) jelzi. Ezen mozgás nagysága úgy van meghatározva, hogy a rúd vagy a kötél fölfelé mozgásánál a tuskó és a markolóberendezés emelkedik és ezután a tuskó ütés kifejtése céljából fölszabadul. A 3. ábrán (X3) az egész (X2) mozgás azon részét jelzi, mely a fúrófej összehúzására szükséges löketnek felel meg. Az (X2) mozgásnak (X4) többi része (3. ábra) az ütésnek vagy munkalöketnek felel meg. A szerszám (Dl) kúpos vége az edzett (D2) résszel van ellátva. Hasonló betétdarabok a T-alakú (C4) hasítékoknál is közvetlenül a (C7) nyílások fölött alkalmazhatók, hogy a kopás csökkenjék. A fej fölső fölületének túlgyors elkopásának megakadályozása céljából (D4)-nél alkalmas anyagból, pl. ólomból, bőrből vagy efféléből való ütköző alkalmazható. Kiemelendő, hogy a (D) fejnek az ütéseket fölfogó fölső része kúpalakú alsó részével közvetlenül van összekötve és pedig úgy, hogy ennek megfelelően kiemelkedő toldataira rá van csavarolva. (D3)-nál megfelelő szabad mozgás lehetséges, úgy hogy az ütést sem a fej kinyújtható gyűrűjének, sem a gyűrű mozgatására való résznek nem kell fölfognia. Az ütést tehát közvetlenül a (D) rész fogja föl és mozgatható részek nem továbbítják. A berendezés működési módját az 1., 2., 3. és 7. ábrára való vonatkozással irjúk le, melyeken a szerszám egymásután elfoglalt különböző helyzeteiben látható. A fúrási művelet kezdetén as egész szerszámot a kötél segítségével a fúrólyukba sülyesztjük, míg a fúrófej alsó vége a fúrólyuk fenekére ér. Eközben az egyes részék az 1. ábrán látható helyzetet foglalják el. Amíg a fúrófej alúlról nincsen megtámasztva, a tuskó a (Bl) bütykön fekszik, a fúrófej súlyát pedig a fúrótuskó tartja. Ezután a fúrótuskót sülyesztjük, úgy hogy a fúrófejre támaszkodik; ezen műveletet többször ismételjük, hogy a fúrófejet erősen a talajba verjük. Eközben a fúrótuskó még mindig a (Bl) bütykön függ (7. ábra), ha a kötelet fölhúzzuk, az (E) rúd (El) feje azonban a tuskóüreg alsó határfölületétől bizonyos darabra már eltávozott. Míg a szerszám részei az 1. ábrán látható helyzetből azon helyzetbe jutnak, melyben a fúrófej a fúrólyuk fenekére támaszkodik és a fúrótuskó a fúrófejhez képest befelé kezd mozogni, a (Cl) hasíték (C3) alsó vége lefelé mozog, úgy hogy az (F) rúd a (G) hüvellyel kapcsolódó (M) rúgó hatása alatt sülyedhet. Ha az egyes részek .fönnakadnak, az (F) rúd és a (G) hüvely a (Cl) hasíték fölső határoló fölületének az (FI) fejre gyakorolt hatása alatt mozognak lefelé. Amint a (G) hüvely akár az (F) rúd, akár az (M) rúgó hatása alatt lefelé mozog, a (Gx) és (Gy) hasítékok hatása folytán a (K4, K6) görgők kifelé mozognak, úgy hogy a (KI, K2) gyűrű kitágul. A két sorozat hasíték úgy van elrendezve és kiképezve, hogy előbb a (KI) szegmensek mozognak kifelé, ezután az ékalakú (K2) darabok következnek, a szegmensek között lévő szabad terekbe hatolnak és ezeket kitöltik. A függesztőrúd és a (H) markoló rudak most még mélyebbre sülyednek, míg a tuskó és a függesztőrúd legmélyebb helyzeténél a (H) markoló rudak (Hl) végei a (H2) rúgó hatása alatt a T alakú (C4) hornyokból a (C7) nyílásokba hatolnak, mely helyzetben a (Hl) rúdvégeket az (E) cső fogva tartja, úgy hogy a markoló rudak T-alakú (Hl) fejei a T-alakú