62120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetszésszerinti osztású és bekapaszkodási szögű evolvensfogazások előállítására
tettessék és pedig abban a pontban, amelyben a mindenkor alkalmazott (Wl) vagy {W2) osztókör az evolvenst metszi. Minthogy azonban gyakorlatilag véve közömbös, hogy a kerrékkerületnek, melyik pontján kezdődik az evolvens, ennekfolytán a föladat arra vezethető vissza, hogy a vágóéi, illetve az evolvens (90—<pl), ill. (90—92) hajlásszöge meghatároztassék, melyet a vágóéi, illetve az evolvens a (TI), illetve (T2) fogasrúdosztóvonallal bezár, vagy hogy azon ^<pl), illetve (92) vágóéiszög határoztassék meg, melyet a (Hl), illetve (H2) vágóéi az (m) középpontból a (Tl), illetve (T2) osztóvonalra hozott (mSl), illetve (mS2) normálokkal bezár. Ez igén egyszerűen történik a (9I), illetve (92) vágóéiszög, a min-denkor alkalmazott (Wl), illetve (W2)osztó'kör (rl), illetve (r2) sugara és az (E) evolvens (G) alapkörének (r0 ) sugara között, a 2. ábrán látható viszonyokból. cos 9I — és cos ®2 = T rl ' r2 vagy általában r0 cos 9x = —IX mimellett (9X ) azt a vágóéiszöget jelenti, mely az (rx ) sugarú tetszés szerinti osztókörnek felel meg. A (9*) és (rx ) függősége a következőhépen is kifejezhető: r ^ r ° x cos 9X Ez a viszony azt mondja, hogy a vágóéiszög tetszés szerinti változtatása által tetszés szerinti nagy osztókörök alkalmazhatók, tehát olyanok is, melyeknek sugara egyenlő nagy a meglévő gördülő ívek sugarával. A szerszám vágóéiszögének megfelelő megválasztása esetén tehát a gördülő ív és a vonalzó közötti legördülés mindig egy pontosan helyes osztókörön történhetek és mindig elméletileg helyes evolvenseket ad a szabályos •osztókörhöz és a vágóéiszögnek megfelelő alapkörhöz. Ha úgy mint az eddigi legördülő eljárás szerint az összeműködő kerekek megmunkálásánál az alkotószerszám vágóéiszöge •változtathatatlan, akkor az —-— viszony is cos 9 J változtathatatlan. Ha továbbá (r0 ), illetve (R0 ) egy meghatározott kerékpár evolvens alapkörének sugarait jelzik, akkor az ismert fogazási törvények szerint az említett körök az illető kerekek futásánál mindig egyenlő kerületi sebességű köröket képeznek. Az To » -r, Ro r = —— es R = — cos 9 cos <p viszonyokból következik, hogy az (r), illetve (R) sugarú összeműködő kerekek osztókörei is egyenlő kerületi sebességű köröket képeznek, mert egyenlő kerületi sebességű körök még akkor is egymás között egyenlő kerületi sebességgel bírnak, ha sugaruk egy tetszés szerinti tényezővel (a jelen esetben ^^—) megszoroztatik. A jellemzett új eljárással tehát egy szabályos fogazásnak mindegyik evolvense és így mindegyik evolvenspárja is tetszés szerinti nagy osztókörök segélyével állítható elő. Emellett az 1,1 gg . cos 9X cos 9y viszonyok (mimellett (<px ) egy vágóéiszöget jelöl, mely alatt egy kerékpár egyik kereke és (9Y) azt a vágóéiszöget jelöli, mely alatt a kerékpár másik kereke állíttatik elő) tetszés szerinti értékeket vehetnek föl i^gy, hogy az illető osztóköröknek sugarai már nem egyenlő kerületi sebességű körökhöz tartoznak, habár természetesen az (r0 ) és (R0 ) sugarú alapkörök ennél a fogazásnál is egyenlő kerületi sebességgel bírnak, mert ebben az esetben az (r0 ) és (R0 ) értékek egymástól teljesen független az eltérő nagy 1 1 illetve tényezőkkel szorozcos 9x cos fj tattak meg. A régi legördülő eljárás a találmány szerinti új legördülő eljárás közötti különbség tehát a következőképen is kifejezhető: Összeműködő fogazásának változtathatatlan vágóéiszögek segélyével való előállításánál az osztóköröknek mindig egyenlő kerületi sebességű köröket kell képezniök, míg ugyanazon fogazásnak változtatható