62120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetszésszerinti osztású és bekapaszkodási szögű evolvensfogazások előállítására

Megjelent 1914. évi január hó 9-én. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 62120. szám. XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás tetszésszerinti osztású és bekapaszkodási szögű evolvensfogazások előállítására. MAAG MAX MÉRNÖK ZÜRICHBEN. A bejelentés napja 1912 junius hó 29-ika. Elsőbbségé 1912 január hó 23-ika. fogasrúd közötti lefejtés (a fogasrúd az ábrán a 9 vágóélszöggel biró (H) szerszára által van jelezve) azután egy a (W) osztó­körhöz képest az x értékkel excentrikus (Wx) körön történik. Eunekfolytán a sza­bályos (G) alapkörhöz tartozó (E) evolvens helyett a (Gx) alapkörhöz tartozó (Ex) evol­vens állíttatik elő, mely utóbbi mellett alap­kör a csak megközelítően helyes (Wx) osztó­körnek felel meg. Az (Ex) evolvens azonban csak az (S) pontban egyezik meg az (E) evolvenssel, míg az (Ex) gör­bének az osztókörön belül vagy kívül fekvő összes pontjai eltérnek az (E) evolvenstöl és pedig annál jobban, minél nagyobb az alkalmazott gördülőív és a kiszámított osztó­kör sugarai közötti különbség. A szabályos (W) osztókörhöz tartozó (G) alapkörhöz képest az (Ex) görbe természetesen nem evolvens és még kevésbbé szabályos fog­görbe, miért is egy hasonló osztású tetszés­szerinti ellenkeréknek sem hasonló módon előállított, sem helyes evolvensprofiljaival nem működhetik össze szabályosan. Azon­ban ismeretes, hogy nagyobb sebességek­kel összemőködő kerekeknél már az elmé­letileg helyes alaktól való elenyésző cse­kély eltérések a hajtott kerekek járásában Az evolvensfogazások előállítására szol­gáló ismert, az úgynevezett legördülő eljá­rás szerint és fogasrúdalakú szerszám se­gélyével dolgozó gépeken, melyeknél a kölcsönös legördülőmozgás a megmunká­landó kerék és a fogasrúdalakú szerszám között azáltal idéztetik elő, hogy egy, a kerékkel szilárdan összekötött (R) gördülőív egy (L) vonalzón (1. ábra) legördülésre kény­szeríttetik, mint ismeretes, csak azon ese­tekben kapunk elméletileg helyes evolvens­szelvényeket, melyekben a gördülőív sugara pontosan egyenlő nagy a számításból adódó mindenkori alkotó osztókör sugarával. Mint­hogy azonban egyrészt az osztókör a meg­munkálandó kerék fogszámához, osztásához és bekapaszkodási szögéhez képest bármely tetszésszerinti nagysággal bírhat, másrészt pedig csak korlátolt számú, fokozatos nagy­ságú gördülőív áll rendelkezésre, ennek­folytán általában oly gördülőíveket kell alkalmazni, melyek sugara nagyobb vagy kisebb a kiszámított osztókörök sugaránál. Emellett rendszerint olymódon járnak el, hogy a gördülőív középpontját addig eltol­ják, míg a gördülőív áz (L) vonalzót azon (8) pontban érinti, amelyben azt a kiszámí­tott helyes osztókör érintené. A kerék és a f

Next

/
Thumbnails
Contents