62092. lajstromszámú szabadalom • Kommutalóberendezés dinamógépek számára

szektoraival illetve a másik áramfordító (3) szektoraival van összekötve. Az áramvezető szektorok között, mint azt az egyes körök hézagai jelzik, oly széles szigetelőrészek vannak elrendezve, hogy a (4) és (9) kefék ideiglenesen ki vannak kapcsolva, amikor •az (5) és (10) kefék egész terjedelmükben kontaktusban vannak és megfordítva. Az áramfordítók és a kefék ezen elrendezése mellett, melynél az áramfordításban lévő horgonytekercselés soha sincs röviden zárva, hanem mindig csak két kefe közé van kapcsolva, már ajánlották a két kefe közé ellenállásokat vagy hasonlókat bekapcsolni, hogy a kommutálóáramkörben az áramok, az úgynevezett röviden zárt áramok fojtassanak. Emellett azonban a szikramentes áramfordítások lényeges akadálya, nevezetesen a kommutálás áramkörében lévő réktanzia figyelmen kívül hagyatott, mely reaktanzia nem küszöbölhető ki bármiféle ellenállások által. Ha a (4) és (5) vagy (9) és (10) kefepárokat vezetők pl. (6) és (11) mágnestekercsek által összekötjük, melyeknek (7) és (12) felezőpontjaihoz a főáramvezetékek kapcsoltatnak, akkor ezek a tekercsek a kommutáló áramkört periodikusan zárják és az illető horgonytekercselésekben az áram fordítás alatt fejlődő feszültségeket fölveszik. Ha pl. az ábra baloldalán a (6) tekercssor két felében, a (4) és (5) kefékben, a (2) és (3) áramfordítókban és az (O)-val jelölt horgonytekercselésekben az áramfordítás alatt változó áramutat figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy az áramok és feszültségek úgy ezekben a horgonytekercselésekben, mint a (6) tekercssorban is periodikusan változnak, mimellett a kefék által előállított áramkör összes részeiben az áramreaktanzia folytán létesített váltakozó feszültségek mindegyik pillanatban ugyanazon iránnyal és fázissal bírnak. Az eredeti kommutálási feszültséget tehát a (6) záró tekercsek reaktanziája még jobban növeli. A találmány értelmében már most azáltal egyenlítjük ki a változó kommutálási áramkörökben az összes reaktanziafeszültséget, hogy a (6) és (11) zárótekercsekben az áramfordítófeszültségekkel ellentétes irányú elektromótorikus erőket, tehát váltófeszültségeket állítunk elő és ezeket a kefepárok által mindegyik kommutálási áramkörbe bevezetjük. E célra a zárótekercseket egyenként vagy csoportokban oly horgonyon rendezzük el, mely a többpólusú váltakozó áramú gépeknél szokásos módon van tekercselve és a zárótekercseket egy a főáram által gerjesztett mezőben, vagy megfordítva a mezőt a helytálló segédhorgonyban forgatjuk, hogy a kívánt váltófeszültségek indukáltassanak, mimellett a segédhorgonynak illetve a segédmezőnek pólusszámát és forgásszámát oly módon választjuk, hogy szorzatuk egyenlő a főhorgony osztásának és forgásszámának szorzatával, és a tekercseket a segédhorgonyon oly módon állítjuk be a tekercseket indukáló mezőhöz képest, hogy a segédindukció fázisa megegyezik a kommutálási feszültségek fázisával. Az 1. ábra az elrendezés jellegzetes példájának vázlatos föl tüntetése. A (6) és (11) tekercsek a tizenkétpólusú segédhorgony kerületének egy-egy felére terjednek ki és a tizenkétpólusú (14) mezőmágnes által indukáltainak, mely a főgép (18) tengelyén ül és a géppel együtt forgattatik. A segédhorgony tekercsein (7)-nél és (12)-nél átvezetett főáram ebben az esetben a (15) és (16) csúszógyűrűk segélyével a segédgép (14) mezőtekercselésébe és a főgép (8) és (13) mezőtekercseléseibe is vezettetik, hogy mindkettő gerjesztessék. Hogy a kívánt hatás eléressék, nevezetesen az ellentétes irányú elektromótorikus erők a reaktanziafeszültségekkel egyenlővé tétessenek, a segédgép indukáló mezőerősségét az egész kommutálási áramkör reaktanzáihoz mérten állapítjuk meg és a mezőtengelyeket a segédhorgonyban lévő tekercsekhez képest az áramfordító periodusok figyelembevételével kellően beállítjuk. A berendezés hatása a tengelyek szögeltolása, fáziseltolás, a mezőgerjesztés görbe alakja, ohmikus, indukciós ellenállások előkapcsolása által vagy más ismert kommutálási segédeszközökkel is még tovább szabályozható.