62086. lajstromszámú szabadalom • Pénzellenőrzőgép

— 2 — 7. ábra az 1. ábra C—D vonala szerint vett metszetet a nyíl irányában nézve, a 8. ábra az előbbihez hasonló metszetet, melyek a részek a pénzfiarab bedobása után elfoglalt helyzetükben láthatók, a 9. ábra az 1. ábra I—J vonala mentén vett harántmetszetet, a 10. ábra a lejtő pálya harmadik részének felső tartóját, a 11. ábra a második lejtő pályának az 1. ábra E—F vonala mentén vett metszetét a nyíl irányában nézve, a 12. ábra hasonló metszetet a részeknek pénzdarab bedobása után elfoglalt helyzetében, a 13. ábra az 1. ábra G—H vonala szerint vett metszetet a nyíl irányában nézve, a 14. ábra az előbbihez hasonló metszetet, a 15. ábra az értéktelen tárgyakat kivető berendezés más foganatosítási alakjának oldalnézetét a részeknek rendes helyzetében, a 16. ábra hasonló nézetet oly helyzetben, melyben a berendezés értéktelen tárgyakat vet ki, a 17. ábra nézetet a 15. ábra bal oldala felől nézve, a 18. ábra az előbbihez hasonló nézetet oly helyzetben, melyben a berendezés értéktelen tárgyakat vet ki. Az 1 — 14. ábrákon feltüntetett gépnél a pénzdarab ellenőrzését egymásután öt különböző berendezés végzi. A pénzbebocsátó berendezés az (1) keretből áll, mely a (2) hasítékkal áll összeköttetésben; ezen hasíték a pénzdarabot a pénzellenőrző gép belsejébe vezeti. A mélyedésben a (3) gyűrű van alkalmazva, mely a (4) rúgó hatása alatt előretolva rendesen a (2) hasítékot elzárja és pornak és egyéb káros hatású anyagnak behatolását megakadályozza, amint az 5. ábrán látható. Ha a gyűrűre pénzdarabot helyezünk és a gyűrűt a 6. ábrán látható helyzetbe nyomjuk hátra, a (2) hasíték fölszabadul, föltéve, hogy a pénzdarabot a hasíték felé élével helyeztük be. Minthogy a (2) hasíték szélessége egy penny legnagyobb vastagságának felel meg, vastagabb más pénzdarabot, korongot vagy értéktelen tárgyat lehetetlen bedobni, tehát a gépnek ezen része minden túlvastag darabot visszavet. A (2) hasítékon áthaladva a pénzdarab az első (5) lejtő pályára jut, mely a fölső és alsó (6, 7) tartó sineken és a (8) fenéken van alkalmazva; minthogy ezen részek a 7. és 8. ábrán föltüntetett hajlásszög alatt vannak elrendezve, minden kisebb korong vagy tárgy a (6, 7) sinek között lehull. A gépnek ezen része hulladékkivetőnek nevezhető, mert minden tárgyat kivet, mely a penny átmérőjét meg nem közelíti. A tokon a (9) lejtős pályák vannak elrendezve, melyek a (10) nyíláshoz vezetnek; ezen nyíláson minden kivetett pénzdarab, korong vagy más tárgy a gépből eltávozik. A pénzdarab az első lejtőpályán végiggördülve a (7. és 8. ábrán föltüntetett és az 1. ábrán szakadozott vonallal jelzett) (12) nyíláson át a második (13) lejtőpályára hull, mely hasonló hajlásszög alatt van elrendezve és melyen a pénzdarabot a fölső és alsó (14, 15) tartósinek tartják meg. Ha a pénzdarab a fölső (14) tartósin támasztása alól fölszabadult, oldalt a fölső és alsó sin között lehull és pedig előbb a (15) sinnek szilárdan álló talpára; ezen útja ideiglenesen meg van szakítva, de a (16) csuklós elem vagy csapólemez a lejtőpálya ezen talpának folytatását képezi és ezen csapólemez fölött a pénzdarab vagy korong a szilárd talpra való ráesése után végiggördül. A csapólemezt a beigazítható (17, 17) súlyok tartják egyensúlyban úgy, hogy ha súlyosabb pénzdarab vagy korong jut a csapólemezre, ez lebillen és a pénzdarab vagy korong a sinekről leesik. A csapólemez és az alsó (15) sin között nyílás vagy hasíték van alkalmazva úgy, hogy a pennynél vékonyabb korong vagy pénzdarab vagy a hasítékon áthull vagy beszorul és a következőkben leírt módon hull át. Az ellensúlyok úgy vannak beigazítva, hogy a csapólemez épen megtartja a pennyt, mely a különböző berendezéseken való áthaladás közben kapott sebességgel a csapólemezen végiggördül. A pennytől eltérő fémből vagy ötvényből, de ugyanazon térfogat-