62080. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos szabályozók vezérlőkészülékeinek asztatizálására

hogy a mechanikai erők és az elektromos erők egymást ellensúlyban tartsák. A forgó cséve elfordulásának növekedténél a (P) rúgó jobban megfeszül és egyúttal a forgó cséve az erősebb mágneses mezőbe megy át, mely a (B, D) polusfél alatt létesül; ezáltal az elektromos forgató nyomaték fokozódik. A (B, C) és az (E) vasgyűrű, illetve a (B, D)' és (E) közötti légközök helyes méretezése által elérhetjük, hogy az (A) cséve forgatható nyomatéka állandó ampéremenetszám mellett tényleg ugyanazon arányban növekszik, mint a (P) spirálrúgó mechanikai forgató nyomatéka, vagyis a készülék ez esetben asztatikus. Ugyanez a hatás éretik el természetesen, ha a légrés növelése céljából a vasgyűrűt és nem az (M) polusdarabokat képezzünk ki lépcsőzetesen. A 3. és 4. ábrán meg van adva, hogy mily módon lehet az ellenerőt mechanikai úton változatlanná tenné. Ez esetben az (F) aluminiumkorong a védő polusokkal ellátott váltakozó áramú (G) mágnesek között foroghat. A (H) csévét ez esetben a váltakozó áramú áramkör állandóan tartandó értékéhez csatoljuk. A szabályozást úgy, mint az 1. és 2. ábrán az (8) szektorral végezzük. A (P) rúgó, mely előnyösen a tengely felett elrendezett spirálrúgó gyanánt van kiképezve, ez esetben a tengely állandó emelőkarjára ható vonórúgót képez. A (J) pótrúgó egyrészt (L)-nél, másrészt az (N) emelőkaron forgathatóan van ágyazva. A működés ez esetben a következő: Föltesszük, hogy az (F) korongban az állandóan tartandó váltakozó áram az óramutató járása értelmében működő forgató nyomatékot létesít. A (P) rúgó, miközben az (N, 0) és (L) pontok egy egyenesben fekszenek, ami az 5. és 6. ábrán látható helyzetnek felel meg, úgy állíttatik be, hogy az elektromos és mechanikai erők között egyensúly áll fenn. Az elforgatás növekedésénél, illetve csökkenésénél a (J) rúgó hatása érvényre jut és a (P) rúgó erejét támogatja, illetve csökkenti. A (J) rúgó ereje, melynek hosszváltozása elhanyagolható, állandónak tekinthető, úgy hogy a fegyverzetre ható hatás a (Q) emelőkarra vonatkozólag jön tekintetbe. Mint ez a 6 ábrából, melynél az emelőkar hossza ordinata és a forgásszögek abszissza gyanánt vannak berajzolva, kitűnik, a (Q), illetve (Q') emelőkar hossza az (N) és (N") pontok között az elforduláshoz közel arányosan fokozódik. Meg van tehát adva annak a lehetősége, hogy a (J) rúgó megfelelő megfeszítése által a (P) rúgó erejét egy bizonyos elfordulási szögön belül a helyes arányban gyöngítsük, illetve fokozzuk és így az asztatikus állapotot elérjük. Egy további kivitel lehetne az, hogy a (J) rúgót elhagyjuk és a (P) rugót nem kontans, hanem az elforgással változó emelőkarra, pl. alaktárcsára, engedjük hatni. Ez esetben az ágyazási súrlódás, elkerülésére a tengely körül két vagy több rúgót kellene elrendezni, hogy az erők oldalhúzás tekintetében -egymást kölcsönösen kiegyenlítsék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás forgó rendszerű, a nehézségi erő tekintetében kiegyensúlyozott oly elektromos szabályozók vezérlő készülékeinek asztatizálására, melyeknél az ellenerőt rugók hozzák létre, azáltal jellemezve, hogy a szabályozó készülék minden helyzete számára vagy az irányító erőt változtathatóvá, vagy az ellenerőt mechanikai úton változhatlanná tesszük. 2. Berendezés az 1. igényben védett eljárás kivitelére, azáltal jellemezve, hogy a szabályozó mágneses mezeje fokozatosan van kiképezve, úgy hogy az irányító erőt képező elektromágneses erő a forgó rendszer minden helyzetében az ellene működő rúgóerővel egyenlő. 3. Berendezés az 1. igényben védett eljárás kivitelére, jellemezve az ellenműködő nyomatékot kiegészítő, pótlólag ható nyomaték által, mely a vezérlő szerv helyzete szerint önműködően úgy változik, hogy az eredményképp létesülő ellennyomaték a vezérlő szerv minden helyzeténél változatlan marad, mimellett a pótnyomaték-emelőkar alkalmazása foly-