62079. lajstromszámú szabadalom • Frikciós kapcsolás

— 2 — látható külső helyzetéből az 1. ábra alsó J felében látható legbelsőbb helyzetébe toljuk, amiáltal a (e, d, g) súrlódó tárcsák egymásnak szoríttatnak. A (j) karmantyúnak ezen eltolásánál az (f, n) és (p) emelők közös (p2) csuklója az (f) emelők által leírt köríven mozog el. Minthogy azonban a (p) rugók által leírt körívek kisebb sugaruk folytán nagyobb ívmagasságot adnak, a kapcsoló bekapcsolásánál a (pl) csukló kifelé tolatik, vagyis a tengelytől eltávolíttatik, amiáltal az (m) csuklós emelők szétnyujtatnak és a súrlódó tárcsák egymásra szoríttatnak. A (pl) csukló azonban a bekapcsolás alkalmával csak addig tolatik kifelé, míg a súrlódőtárcsák szorosan egymáshoz nem nyomatnak, ennek következtével pedig a (p) rugók nyomatnak össze, amelyek most már a megfelelő súrlódási nyomást fejtik ki. Eközben a (pl, p2) és (ml) pontok egy egyenesbe kerültek, úgy hogy az (f, p) emelők bekapcsolás alkalmával egymásra csappantott záróhelyzetbe jönnek, tehát a (p) rúgó hatása alatt az (f) emelő nem fordulhat el, hanem helyzetében fogva tartatik. Ezáltal pedig azt érjük el, hogy a rúgónyomás a maga egészében az •(m) csuklós emelők kiegyenesítésére és ennek folytán a súrlódó tárcsák összeszorítására hasznosíttatik és a tárcsákra gyakorolt nyomó hatás nem változhatik. Az (m) csuklós emelők általa súrlódó tárcsákra átvitt rugónyomás az (m) csuklós emelők által bezárt különböző hajlásszögeknél csaknem ugyanaz, minthogy az (m) csuklós emelőknek maximális kihajlása csak igen csekély és a rugófeszültség a csuklós emelők teljesen nyújtott helyzetében teljesen megszűnik. Ha a súrlódó tárcsák annyira elkoptak, hogy a ménesztés megszűnik, úgy a (h) födelet a csavarmenetes (i) gyűrű befelé való elforgatása által újból beállíthatjuk, úgy hogy a csuklós emelők most ismét kicsuklanak és azokat bekapcsolásnál a rúgó ismét kinyújthatja. A (i) beállítógyűrű ugyanis jobbmenetű csavarral van a tokba becsavarolva, míg a (h) födélre balmenetű csavarral van rácsavarolva, úgy hogy a gyűrűnek a tokba való becsavarolásánál a (h) födél befelé tolatik. Az (i) gyűrűt kellő beállítása után (il) és (i2) rögzítőcsavarokkal biztosítjuk helyzetében. Amint tehát a leírtakból látható, az (i) gyűrű segélyével a súrlódó tárcsákat megfelelően beállíthatjuk és a rúgófeszültséget is szabályozhatjuk. A (b) menesztőfej négyszögkeresztmetszettel van kiképezve, aminek előnye az eddigi, bordákkal ellátott körkeresztmetszetű menesztőfejekkel szemben abban áll, hogy a súrlódőtárcsák egész belső homlokfölületükkel fölfekszenek a menesztófejre és így jobb vezetést nyernek és a forgásirányban nagyobb nyomófölülettel is birnak, ami a fölfekvési fölületek időelőtti elkopását akadályozza meg. A (d) és (g) súrlódó tárcsák az agytól a (c) nyomótárcsa felé növekvő falvastagságúak, amiáltal anyagmegtakarítást érünk el, anélkül, hogy a fölfekvési fölületek nagyobbmérvű kopásnak lennének alávetve. Minthogy ugyanis a két tengely a kapcsolószerkezeten kívül van ágyazva és magában a kapcsolásban az (x) golyós csapágy által úgyszólván csuklósan vannak összefoglalva, a tengelyek állandó rezgése következtében az a tendencia áll elő, hogy a tok által rögzített (d) súrlódó tárcsák és a (b) menesztőfejen lévő (g) súrlódó tárcsák radiális irányban egy, a golyós ágyazástól kiinduló és a (c) nyomótárcsa felé emelkedő kúp értelmében növekvő mérvben ugyancsak állandó rezgés alatt eltolassanak. Minthogy már most ez az eltolási tendencia kúpszerűen jelentkezik, tényleges eltolódás azonban a tárcsákat terhelő nyomás folytán nem lehetséges, ennek következtében a súrlódó tárcsák fölfekvési nyomása radiális irányban ugyancsak kúpszerűen annyival növekszik, amennyit a tengelyeknek és magának a kapcsolásnak rezgési munkája von maga után, miért is a súrlódó tárcsák falvastagsága a (c) nyomótárcsa felé ugyanilyen mérvben növekedik. Amint a leírtakból kitűnik, az emelőszerkezet elrendezése olyan, hogy a kapcsolás forgása közben föllépő centrifugális erő az (m) emelőket — ellentétben az eddig ismert szerkezetekkel — kifelé hajtja