62070. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses áramhatároló

«(i) lcar lassan föleraeltetik, amennyiben mozgási sebességét az (f) tompító hengernek a (g) kölyüre gyakorolt hatása határolja. Ezen •mozgás alatt a főkontaktus (o)-nál megsza•kíttatik úgy, hogy a fogyasztási áram az (rl) kapocsból a (z) mágnes fegyverzetén át a (t) mellékkontatuson keresztül közvetlenül a fogyasztási készülékekhez folyik. A főáramkörű (b) relais tehát, mihelyt a főkontaktusok (o)-nál nyittatnak, ki van iktatva és (d)-nél a kontaktust, melyet a relais először hoz létre, a fölfelé mozgó (g) kölyüről a (c) fegverzetre átvivődő nyomás tartja •fönn. Az (i) kontaktuskar annyira emeltetik, míg egy (C) ütközőhöz nem ütközik {3. ábra), vagy míg meggörbített meghoszszabbításával az (a) alaplemezhez nem ütközik. Ebben a pillanatban az (f) hengerre gyakorolt nyomás megszűnik és a (c) fegyverzet visszaesik, a henger fékhatása következtében először lassan, azután a kontaktusoknak (d)-nél való megszakítása pillanatában gyot'san visszahúzatik (w) ütközője felé. Ezáltal a mágnesáramnak jóformán szikramentes megszakítását érjük el. Minthogy a (z) munkamágnes mágnestele -nítve van, a mellékáramkörű (v) kontaktuskarral bíró (y) fegyverzet gyorsan visszaesik és ezáltal minimális szikraképződés mellett a fogyasztási áramkört megszakítja. Ha a túlterhelés még fönnáll, úgy ez a folyamat ismétlődik és pedig mindaddig, míg a fogyasztási áram normálissá vagy gyengébbé vált. Nyugalmi helyzetében az (u) kontaktus valamivel a (t) mellékkontaktus alatt van és a (c) fegyverzet (w) ütközőjéhez támaszkodik. Az 5. ábrán föltüntetett egyszerűsbített kiviteli alaknál a (d) rúgónak a (c) relaisfegyverzet vonzatásánál először be kell görbülnil, míg a (J) kontaktust érinti, miáltal a munkamágnes áramot kap és (y) fegyverzetét vonzza. Ezáltal a (v) karon elrendezett (R) kontaktus a (d2) rugóval jön érintkezésbe, miáltal a (z) mágnes állandóan bekapcsolva marad még akkor is, mikor a (d) rúgó a (J) kontaktust elhagyta, addig a pillanatig, mikor az összeköttetés a (d) rúgón keresztül teljesen megszűnik. Ennél a kiviteli alaknál a főáramkör megszakítása közvetlenül az (u2) kontaktusnál történik, mely ezen okból előnyösen szénkontaktus alakjában van kiképezve. A leírt készülékkel más áramhatárolókkal szemben tetemes előnyöket érünk el. Példakép megemlítjük, hogy a készülék a berendezés túlterhelése által meg nem sérülhet, minthogy valamennyi áramvezető rész a tekintetbe jövő áramerősséget elbírja. Az a határ, melyre a készülék be van állítva, állandó marad, minthogy az csak a relaiseséve mágneses nyomatékától függ, melyet hőmérsékleti változások vagy más folyamatok vagy körülmények be nem folyásolnak. Azonkívül a ki- és bekapcsolás között az időtartam bármily nagyságú túlterhelésnél állandó marad. Ezt az időtartamot azonban a kölyű és a tompító henger között lévő légrés változtatása által tetszőlegesen változtathatjuk. A külön megszakító kontaktusnak, — az (u) mellékkontaktusnak — alkalmazása által elérjük, hogy a főkontaktusok mindig tisztán tartatnak és azok minden káros fölmelegedése elkerültetik. A készülék igen egyszerűen beszabályozható és csakis az (11) rúgó szabályozó csavarjának beállítására szorítkozik. Azok a határok, melyek között a készülék csakis a szabályozó csavar beállítása által állíttatik be, igen távol állanak egymástól és pedig a készülék normális kiképzésénél 0.1 és 5 ampere között. Nagyobb áramerősségekhez csak a relaiscsévét kell megfelelően nagyobbra méretezni anélkül, hogy a készüléken egyéb változásokat kellene eszközölni. A találmány tárgyának egy másik kivitele abban állhat, hógy a megszakítási szikra vízszintes irányban kinyújtatik, hogy a levegő fölhajtását hasznosítsuk fúvó hatás gyanánt. Épúgy lehet a készüléket mágneses szikraoltással kiképezni. Ez példáúl azáltal történhetik, hogy az (u) mellékköntaktus, mely a megszakítási szikrát kinyújtja, a munkamágnes "mezején belül vagy vasmagjának egy kivágásában van elhelyezve.