62064. lajstromszámú szabadalom • Lobbantyú önműködő lőfegyverek számára a závárzathüvelyből kiálló fogantyúval

lienger visszamozgásának utolsó részében betolódik (2. ábra). Ezen elrendezés által a závárzat összhossza annyira csökkentetik, hogy a závárzathüvely csakis oly hosszú, mint a hadseregnél jelenleg használatos •98-as számú katonai fegyvereké. Az (s) závárzatrész hosszfúratában az (fl) segéd­rúgó van ágyazva, mely mellső végével a hengernek, hátsó végével pedig az (s) rész fenekének támaszkodik, a két rész egy­másba tolatásánál tehát feszíttetik és eze­ket az ellennyomás megszűntével újra szét­tolja. Az (s) rész belül (s5) csőtoldattal van ellátva, mely a (b) ütőszög hátsó részét ve­zeti, viszont ennek mellső vége a závárzat­henger (c3) furatában van ágyazva. Az ütő­szög üreges test gyanánt van kiképezve és belül az (f2) záró- és ütőrúgót fogadja ma­gába, mely hátsó végével a (d) závárzat­födél (dl) lécének támaszkodik neki. A fe­délnek (d4) csapja szolgál a hátsó részben •ennek a rúgónak kellő vezetésére. Az (a) billentyúrúd az (s) rész hátsó hasí­tékába két (al) csap körül forgathatóan van beakasztva. Ez a rúd az (a2) támszög segélyével, mely az ütőszög (b2) nyugasza •elé jut, az ütőszöget a feszített helyzetben tartja és hátsó végén két oldalsó (a3) kam­póval van ellátva, melyek a billentyűnek <(z3) kajmóival (6. ábra) kapcsolódnak, ha a billentyű (f4) rúgója által hajtatva fölfelé leng. A billentyúrúd e célból a hosszirány­ban való bizonyos szabad játékkal van az ^s) részben ágyazva úgy, hogy a kajtnók 41tal kissé visszahúzható. Az említett az ütőszög által összeszorított (f2) zárórúgó azután az ütőszöget és ezzel együtt a bil­lentyűrudat is újra előretolja, mihelyt a <z3) kajmók az (a3) kampó előtt elhaladtak. Az (a2) billentyűtámszögnek az ütőszög (b2) nyugasza elé való becsappantása teljesen nyitott závárzatnál (2. ábra) az (f4) billentyú­júgó által idéztetik elő. Ez utóbbi hátsó végével lazán támaszkodik a závárzat-Mvelynek egy toldata alá és itt a pont­vonalozott vonalak által (2. ábra) jelzett módon lefelé szoríttatik, midőn az ütőszög *(b2) nyugasza a billentyúrúd (a2) támszöge fölött tovasiklik. A rúgó tehát a rúd hátsó végét ismét fölfelé löki, mihelyt a támszög és nyugasz egymás mellett elhaladtak. Az ütőszög és (s) rész ezáltal olyképen vannak egymással összekapcsolva, hogy a závárzathengernek az (fl) rúgó általi ez­után bekövetkező kitolatásánál a henger az ütőszög mellső vége fölött elhalad úgy, hogy az ütőszög a hengerhez képest való, az elsütéshez szükséges felhúzatást nyeri. Midőn a henger kihúzatása befejeztetett, az (f2) zárórúgó az ütőszöget, az (s) részt és a závárzathengert újra teljesen a puska­cső felé előretolja, mire a henger a závár­zathüvellyel ismeretes módon újra össze­reteszeltetik. A závárzatrészek hátra- és előremeneté­nél a (z) billentyű az (s) résznek alsó (s3) léce által tartatik meg a visszahúzott hely­zetben. A billentyű azonban az (s) rész előrelöketése és nyelvének a lövész általi szabaddá tétele után (f4) rúgója által azon­nal újra előszoríttatik és a fönt leírt mó­don a billentyűrúdba becsappantatik. Ha most a billentyű újra visszalendíttetik, (z3) kajmói a billentyűrudat lefelé húzzák, (a2) támszöge emellett a nyugaszról lecsúszik, mire az (f2) zárórúgó az ütőszöget a gyu­tacs felé előre hajtja. Miként a rajzból látható, a (z) billentyű a závárzathüvelyben olyképen van lazán beakasztva, hogy az elsütésnél (zl és z2) forgáspontjaival egymásután a hüvelyre tá­maszkodik. A hátsó forgásponti szemölcs egyúttal tartószerv gyanánt szolgál, ameny­nyiben vékonyított alsó részével a nyugalmi helyzetben a hüvely megfelelő toldataira támaszkodik. A billentyűnek a závárzat­hüvelyből való eltávolítására az (f4) rúgót annyira kell hátra húzni, hogy a billentyű­ben való ágyazásából kiugorjék. A billen­tyűt azután mellső végével annyira lefelé lendítjük, hogy az a závárzathüvelyben lévő kivágásából kijut, mire a (z2) szemölcs ágyazásából oldalt kitolható. A lobbantyúnak a 3. ábrán föltüntetett másik foganatosítási alakja a fönt leírttól lényegileg csakis a záró- és ütőrúgó elren­dezése által különbözik. Itt az (f2) zárórúgó egyúttal a závárzathengernek az (s) részből

Next

/
Thumbnails
Contents