62009. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőberendezés mótorikusan állított váltókhoz és jelzőkhöz

— 2 — vezetünk be a (9) nyomóközeg vezetékből nyomóközeget azáltal, hogy a központban alkalmazott (10) csap segélyével a (8) ve­zetéket a (9) vezetékkel összekötjük, mely utóbbi (9) vezeték a nyomóközegforráshoz vezet. „A váltónak vagy jelzőnek másik irányú állítása vagyis a (3) csapnák nyi­tása céljából a (9) vezetéket a (10) csap segélyével a (11) vezetékkel kötjük össze, úgy, hogy utóbbin át a (7) készülékbe jut nyomóközeg, mely azután a (3) csapot nyitja. A (10) csap tehát a központi vezérlő­élem. Jelen találmány szerint már most a hely­színén pl. az őrszobában is egy vezérlő­elem és pedig a (12) csap van alkalmazva, melynek segélyével egy (13) vezeték vagy a (8) vagy a (11) vezetékkel köthető össze úgy, hogy ha a (13) vezetékben nyomó­közeg van, a (12) csap segélyével vagy a (6) vagy a (7) készülékbe ereszthető be nyomóközeg a motornak indítása céljából. A (13) vezeték a (10) csaphoz csatlakozik, mely utóbbi úgy van berendezve, hogy megfelelő állítása által a (9) vezetéket a (13) vezetékkel összeköti, mikor is termé­szetesen a (10) csap a (9) vezetéket a (8) és (11) vezetékektől elzárja. A helyszínén pl. az őrszobából tehát a váltókat csak akkor és addig állíthatjuk, amikor és amed­dig azt a központ megengedi azáltal, hogy a (10) csap segélyével a (9) vezetéket (13) vezetékkel közlekedésben tartja. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a váltók állítását a (14) relais eszközli ismert módon akkor, ha a (15) áramforrásnak áramköre rajta keresztül záródik. E célból a (14) relaisnek egyik tekercsvége a (15) áramforrásnak egyik sarkával van a (16) vezeték útján összekötve, míg a relaiste­kercsnek másik végétől a (17) vezeték egy (18) kontaktushoz fut, melyet a (19, 20) kétkarú kommutátornak egyik vagy másik karja a (21) vagy (22) vezetékkel köt össze. A (21) ós (22) vezetékek a központba fut­nak s ott egy (23) illetve (24) kontaktusban végződnek, melyekre a (15) áramforrásnak másik sarkával összekötött (25) kapcsoló emeltyű állítható be. i Mint ismeretes a (14) relais minden egyes ] gerjesztésénél a váltónak egyik állásból a másikba való állítását eszközli. Az állítás­sal egyidejűleg aizonban a (19, 20) commu­tátor is ismert módon állítódik úgy, hogy ha az egyik irányú váltóállításhoz a (20) kommútátorkarnak kell a (18) kontaktussal érintkeznie, az ezen irányú állítás újból meg nem ismételhető, mert az állítás meg­történte után már a (19) kar érintkezik a (18) kontaktussal, mikor is a váltót csak a másik irányban állíthatjuk. A váltónak egyik irányú állítása céljából ugyanis a központban a (23) kontaktusnál a másik irányú állítás céljára pedig a (24) kontak­tusnál kell áramzárlatot létesíteni. Ennél a kiviteli alaknál tehát a (25) kapcsoló a központi vezérlőelem. Ez különben az ismert és használatos berendezés, ahol is megemlítendő, hogy a (19, 29) kommutátor, többféle kivitelben is­meretes. Jelen találmány szerint már most a hely­szinén pl. az őrszobában is egy vezérlő elem, a (26) kontaktusemeltyű van alkal­mazva, mely a (21) illetve (22) vezetékek­kel összekötött (27) illetve (28) kontaktu­sokra állítható és mely egy (29) vezeték útján a központban alkalmazott (30) kon­taktussal van összekötve. A (30) kontaktus úgy van elrendezve, hogy vele a (25) kon­taktusemeltyű érintkezésbe hozható. Ha a váltót vagy jelzőt a központból akarjuk állítani, akkor mint ismeretes, az egyik irányú állítás céljából a (25) emel­tyűt a (23) kontaktusra, a másik irányú állítás céljából pedig a (24) kontaktusra hozzuk. Előbbi esetben a (15) telep áram­köre a (25) emeltyűn, (23) kontaktuson, (21) vezetéken, (18, 19) kontaktuson, (17) veze­téken, (14) relaisen és (16) vezetéken át, utóbbi esetben pedig a (24, 25) kontaktu­son, a (22) vezetéken (18, 20) kontaktuson, (17) vezetéken, (14) relais-n és (16) vezeté­ken át záródik. Ha már most azt akarjuk, hogy a váltó vagy jelző a (26) kontaktusemeltyű segé­lyével a helyszínén állitható legyen, akkor a központban a (25) kontaktusemeltyűt a

Next

/
Thumbnails
Contents