61983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék illékony alkatrészeket tartalmazó tüzelőanyagok elgázosítására

gázosított tüzelőanyagtól eltérő hőkapacitásában leli magyarázatát. Ha ugyanis például 1 kg. tüzelőanyagból 3'5 m.8

gáz fejlődik és ehhez az itt föllépő hőmérsékletek középértéke egy m.3

hőkapacitását 1° 'számára 0,32 hőegységgel vesszük, úgy ez 3, 5> 0,32 = 1,12 hőegységet ad 1° számára. A tüzelőanyag fajmelege eszel szemben ugyanazon körülmények között 0,22 úgy, hogy a gázok elegendők azon tüzelőanyagmennyiség ötszörösének, a reakcióhőmérsékletre való hevítésére, amelyből keletkeztek. Emellett a víz és az illékony alkatrészek kihajtásához szükséges kötött melegmennyiség nincs tekintetbe véve, azonban ez a tényeken csak lényegtelenül változtat. Egy meghatározott tüzelőanyagnál ennélfogva például lehetséges egy 2000 kg.-os tartányadag összes gázalakú gáztalanílási termékeit azon gázmennyiségben gyűjteni össze, amely az első 400 kg. elgázosításánál keletkezik. Ha ezen 400 kg. el van gázosítva, csaknem semmi gáztalanítási termék nem távozik, mert a tüzelőanyag (kokszmaradék és hamú) lefelé egészen a rostélyig kb. 1300° hőmérsékletű és további elgázosításnál csak permanens gázt (szénoxdot) szolgáltat. Lehetséges továbbá a kátránynak rendkívül kényelmes módon való nyerése, valamint a gáztalanítószakaszban nyert gáznak oly módon való javítása és értékesebbé tétele is, hogy abból is az először keletkező részt elkülönítve vezetjük el a későbbitől. A gázok ugyanis a hidegebb rétegekben a fölöttük fekvőkből kihajtott kátrányt más kondenzálható alkatrészekkel együtt kondenzálják. Ez a kondenzálás annál tökéletesebben megy végbe, mert a kondenzálási termék önsúlyának és a gáznyomásnak hatása alatt csak hidegebb rétegekbe juthat, tehát nem bomlik újból föl. Azon mérvben, amint a meleg előrehalad, a már egyszer lecsapódott kondenzálási termék újból elgőzösíttetik, mélyebben fekvő, hidegebb rétegekben ismét kondenzáltatik és így tovább míg a kátrány az adag alsó oldalához ér és végleg kilép a rostélyon keresztül. Az apró darabokból álló adag eközben nagy fölületével a kátrányt a mindenkori kondenzálózónákban szűrőszereűn fogvatartja úgy, hogy azt a gázok igen hosszú időn keresztül még mechanikailag sem ragadják magukkal. Ilykép először a gáztalanításnak nem kondenzálható termékekkel biró kondenzációstermékeit, vagyis egy aránylag nagyértékű és emellett kátrányban szegény gázt nyerünk. Némely esetben azonban még ezen gázt is célszerű két egymásrakövetkező, elkülönített szakaszban vezetni el, így például ha ammoniákot akarunk nyerni. Az először nyert gáz ugyanis csak kevés ammoniákot tartalmaz, mert a nedves és hideg alsó rétegekben abszorbeálódik és így földolgozásra nem érdemes. Különleges eset még az, ha az elgázosítást a tüzelőanyag elegendő mérvű gáztalanítása után egyáltalán félbeszakítjuk, tehát a maradék kokszot nem gázosítjuk már el. Ez esetben a fölüfekvő hamú eltávolítása által a tartány többi tartalmát olcsón előállított koksz gyanánt nyerjük és más célokra használhatjuk föl. A rajzon az eljárás foganatosítására alkalmas készülék példaképeni kiviteli alakja látható. Az (A) tartán}^, amely az elgázosítandó tüzelőanyag fölvételére szolgál, oldhatóan és gázzáróan nyugszik a helytálló (B) alsórészen, fölül pedig egy (K) vízzárral ellátott (C) süveggel van lefödve. A levegő a (D) csőcsonkán át lép be, míg a képződött gázok az (E) csőcsonkán át távoznak a csőhálózatba. Az alsórészben továbbá a lyukgatott ívek által alátámasztott (F) chamottlemezből álló rostély, a (H) támasztékokkal ellátott és a kátrány újólagos elgőzösítésének meggátlására szolgáló (G) tölcsér, egy célszerűen vízzárral fölszerelt (J) lefolyatónyílás a víz és kátrány számára és két, rendszerint zárt (M, N) nyílás van elrendezve. Az (A) tar~ tány (L) csapjainál fogva alkalmas kocsin az alsórészről továbbszállítható és fölbillenthető. -Ezt a gőzfejlesztőt a födél megemelése után tüzelőanyaggal töltjük meg, mimellett célszerű a rostélyon előzetesen egy védő-