61961. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrzőberendezés az iránytűállások távolba való átvitelére szolgáló vezetékrendszerben föllépő hibák jelzésére

don az iránytű-állásoknak a bolometrikus elv szerint történő távolba való átvitelénél egy relaist alkalmaztak & főiránytűnek a bolometer besugárzására szolgáló lámpája az u. n. üzemlámpa áramköre számára, to­vábbá egy második relaist a bolometer áramköre számára és egy harmadik relaist mellékiránytűkben lévő elektromágnes áram­köre számára. Ezen relaisk két, a mellék­iránytűben elrendezett fehér és vörös jelző­lámpára voltak behatással, melyek közül az első a normális üzemállapotnak felel meg, az utóbbi ellenben az említett három áram­kör egyikében föllépő árammentesség jel­zésére szolgál. Ha egy főiránytűhöz négy mellékiránytű volt kapcsolva, úgy összesen hat relaisre volt szükség az iránytű állá­soknak a távolba való átvitelére szolgáló telep ellenőrzése céljából. A nagyszámú relais elrendezése mindig igen terhes volt, mivel egyrészt mindenekelőtt a telep lesz azáltal; igen bonyolult és másrészt mert a kontaktusrelaisk által ismét új hibaforrások keletkeznek. Ezen elrendezés hátránya még az is, hogy a jelzőlámpák kiolvadása maga is ismét egy külön lámpaellenőrzést tesz szükségessé. Mindezen hátrányok találmányunk szerint azáltal küszöböltetnek ki, hogy az ellenőr­zendő áramok egy része az általuk táplált készülékek megfelelő összekapcsolása által egyesíttetik ügy, hogy több relaist egyet­lenegy helyettesíti és hogy ezen relais ismét az ellenőrzendő áramkörök egyikének befo­lyásolására szolgál. Ezáltal sok relaist ta­karítunk meg. Mert ha az előbbi esetben, pl. három ellenőrzendő áramkör számára, három relais volt szükséges és most az áramkörök közül kettőt egy áramkörré egye­sítünk és ezen áramkör számára egy relaist alkalmazunk, mely normális állapotban a harmadik áramkört működésbe hozza, akkor a szükséges relaisk számát háromról egyre csökkentettük. Találmányunk a relaisk számának a leírt módon való csökkentésén kívül azon to­vábbi gondolatban áll, hogy a több relaist pótló egyetlen relais által a mellékiránytű­ben lévő elektromágnes áramkörét hagyjuk befolyásoltatni és hogy egy ezen mágnes által működésbe hozott jelzőberendezést alkalmazunk, mely ezek után csak akkor lép működésbe, ha a relais az elektromág­nes áramkörét zárva tartja, azaz, ha a relais által ellenőrzött készülékeken áram folyik keresztül és ha még azon második föltétel is teljesítve van, hogy az elektromágnes áramköre maga nincs zavarva. Ezen kon­taktusberendezés tehát megmutatja, vájjon valamennyi ellenőrzendő áramkör egyidejű­leg érintetlen-e. Találmányunkat a továbbiakban egy foga­natosítási példával világítjuk meg, mely az iránytűállásoknak az ismert bolometri­kus elven alapuló, távolba yaló átvitelére szolgál. A rajzon (L) a főiránytű besugárzó lám­páját, (G) a bolometert jelöli. Utóbbi négy egyenlő részből áll, melyek a (Wl, W2, W3 és W4) előrekapcsolt ellenállásokkal ismert módon kettős Wheatstone-kapcsolás­ban vannak, melynek hidágába a mellék­iránytű mozgó (8) tekercsei vannak kap­csolva. A mellékiránytű mozgó részén is­mert módon egy kivágással biró (a rajzon nem ábrázolt) ernyő van elrendezve, mely a besugárzó lámpa fényét a rács legnagyobb része felé letompítja, és csak a kivágáson keresztül enged a rács egy kis részére fény­sugarat. A mellékiránytű elforgatásakor te­hát a rács különböző részei fognak besu­gároztatni és ezáltal a Wheatstone-féle ket­tős híd különböző ágaiban lévő ellenállások fognak megváltozni. Ily módon a mellék­iránytű mozgórendszere változó áramokkal fog tápláltatni úgy, hogy az, az (E) elektro­mágnes befolyása alatt, egy a főrózsa állá­sával változó és pedig evvel egyenlő hely­zetet vesz föl. A besugárzólámpa és a rács, melyek ed­dig különválasztott áramkörökben feküdtek, találmányunk szerint sorba (egymásután) kapcsoltatnak és a (B) egyenáramforrásból tápláltatnak. Ezen áramkörbe kapcsoltatik még az (Jl) relais, mely ha áram járjaát, a (K) kontaktust zárja, mely a mellékiránytű (E) lektreomágnesének ugyancsak a (B) áratr

Next

/
Thumbnails
Contents