61937. lajstromszámú szabadalom • Lökéscsillapító járművek számára

alsó fölfüggesztését alkotó (el) laposrugók vége van erősítve. Az (a, al) és (b, bl) emelők hosszabb karjai egymás között az (f) keresztrudakkal vannak összekötve, melyek mindegyikére egy vagy több (g) tekercsrúgó vége van akasztva. Hogy a jármű terhelésétől függően az emelőkarok hosszát változtathassuk, az (f) keresztrudak különböző helyzetet foglalhatnak el. Ezen célból az (a, al) és (b, bl) emelők hosszabb karjaiban az (fl) nyílások vannak kiképezve, melyekbe az (f) orsókat bevezethetjük. Hogy az (a, al), és (b, bl) emelők karjai közötti x-endes távolságot megtartsuk és az {f) kereszfcrúd csavaranyáinak kicsavarodását megakadályozzuk, minden egyes keresztrúd a (h) tekercsrugóval van körülvéve, melynek menetei az emelők karjai közé vannak zárva. Ez az elrendezés egy fémcső által merevíthető, mely belsejében az (f) keresztrudat és a (h) rúgót befogadja. Amikor a jármű nyugalomban van, a két (a, al) és (b, bl) emelőpár kölcsönös helyzetét mindkét oldalon a (d) orsóra szerelt és a (b, bl) emelők hosszabb karjaira támaszkodó (i) gyűrűk határozzák meg. A készülék működési módja a következő: Araikor a kerék lökést kap, a (dl, el) lemezrugók kihajlanak és végeik egymástól szétfeszíttetnek; mivel a rugók az (a) és (al), illetve a (b) és (bl) emelőket egyesítő fd, e) orsókra vannak szerelve, azok az emelők hosszabb karjait is szétfeszítik. A (g) rúgó vagy rugók játéka megkezdődik, az emelők kezdeti helyzetükbe visszavezettetnek és a lökés ereje megsemmisíttetik úgy, hogy az a járműre nem vitetik át. A találmány tárgyát képező lökéscsillapítónak számos előnye van, melyek közül kiemelendők, hogy bármely járműre, mint egyszerű kengyel minden módosítás nélkül rászerelhető, nagyon erős és lehetővé teszi az összes nagy és kis lökések csillapítását. A jármű helyes tartását állandóan biztosítja, a súrlódást, illetve a rendes lökéscsillapítóknál föllépő kopást megszünteti. Mivel a lökéscsillapító által elfoglalt helyzet következtében (4. ábra) és a lapos rugók végeinek forgástengelyét alkotó orsók alkalmazása folytán a (g) rúgó csak lökések keletkezésénél működik és nincsen állandó igénybevételének alávetve, tehát megőrzi rugalmasságát és nem deformálódik. A lökéscsillapító különböző terhelések fölvételére alkalmas; anélkül, hogy rúgóját meg kellene hosszabbítani vagy merevíteni, hogy keményebbé tegyük, miáltal utánaengedőképessége csökkenne. Az emelőkarok hossza az (f) keresztrudak áthelyezése által, melyekbe a (g) rugók kapaszkodnak, a jármű terhelésétől függően változtatható, anélkül, hogy a rúgó feszültsége, mely nagy és kis terhelésnél egyformán működik, változna. Végül a lökéscsillapító teljes biztonságot nyújt, mert ha a (g) rúgó eltörik, mint egyszerű heveder működik (5. ábra). Meg kell még jegyezni, hogy a találmány tárgyát képező lökéscsillapító, a jelenleg használatos hasonló készülékekkel szemben, haladást jelent és nem kell félni, mint az utóbbiaknál, a por és sár behatásától. Alkatrészei könnyen szétszerelhetők és tisztíthatók. A (g) rúgó megerősítése tetszőleges lehet és feszítőereje a rendes járműterhelésre van méretezve. Az (e, d) orsókat tartó lyukak az (x) gyűrűkkel merevíthetők, melyek az (e, d) orsók ágyazásául szolgálnak. A gyűrűk az (xl) nyakrészekkel vannak ellátva, melyek egyoldalról a kettős emelőbe vannak erősítve és a másik végükön lévő (x2) vállrészük az emelő fölületére támaszkodik (6., 7. és 8. ábra). Lehet az (y) összekötőcsövet is alkalmazni. mely a belső emelőpárokat egyesíti és a közös (c) tengely ágyazásául szolgál. Ez az összekötőcső egy középső hengeralakú (y) részből, két (yl) vállperemből és két (y2) nyakrészből áll, melyek a belső, kettős emelőpárba vannak helyezve és forgásukban egy lapos lemetszés által vannak megakadályozva. Az összekötőcsőben elrendezett