61933. lajstromszámú szabadalom • Összekötőköpeny vasúti kocsikhoz

Megjelent 1913. évi december hó 9-én. MAGY. fég. KIK. SZABADALMI jHh HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 6193B. szám. V/b. OSZTÁLY. Összekötőköpeny vasúti kocsikhoz. MESSER MAX MÉRNÖK ZÜRICHBEN. A bejelentés napja 1912 december hó 6-ika. Elsőbbsége 1911 december hó 7-ike. Vasúti kocsik összeköttetésére és egyik kocsiból a másikba szél és eső stb. ellen védett átjárás lehetővé tételére jelenleg általában az úgynevezett ráncfalak vannak használatban. Ezek azonban sok hátránnyal bírnak, melyek nagy előállítási és nevezetesen fonntartási költségeket vonnak maguk után. Menetközben a ránefalak hosszvarrataiban élesen behajlított szövete az egész ráncfal ingó mozgása folytán állandóan hajlításra van igénybe véve. Ezen igénybevétel akkor éri el legmasabb fokát, midőn a kocsi lekapcsolása után a ráncfalat összetolják, mely művelet némelykor nagy erő alkalmazását veszi igénybe. A ráncos fölület sok alkalmat nyújt szilárd testek, mint korom, szén, hó stb. lerakodására és meggátolja azoknak a természetes léghuzam által való lefúvását. Ily testek tehát a ráncfalak összehajtásánál az egyes elemek között erővel összesajtoltatnak. Ezáltal meggátolják a ránefalak teljes összehajtását és megrongálják azokat. A ráncokban kiszórt szikrák könnyen fönnakadnak. Megtörténik tehát gyakran, hogy izzó szénrészek meggyújtják, a ráncfalakat, ami nemesek a ráncfal elpusztulását jelenti, hanem esetleg a vonat veszélyeztetését (kocsitűz) is maga után vonhatja. A ráncfal elpusztulásának további oka a falak aránylag merev részeinek a kocsik különböző helytálló szerkezeti részeivel, mint a levegő- és fűtővezetékcsövekkel, vonóközegekkel, függesztőkészülékekkel stb.-vel való súrlódás, miáltal a falak egyes helyeken teljesen elkopnak. A nedves állapotbaú összehajtott ránefalak nem száradhatnak meg, miután az egyes elemek fölületeikkel egymásra szoríttatnak, minek folytán a levegő hozzájutása ki van zárva. Hogy ezáltal a szövet és nevezetesen a varratok lassankint elkorhadnak és az egész fal lassú szétmálását okozzák, a vasúti műhelyekben jól ismert tény. Megsérült ráncfalak jókarba hozatala körülményes, hosszadalmas és sok kézimunkával van összekötve tehát nagyon költséges. A ráncfal egyes elemeinek javítása csak korlátolt mértékben eszközölhető, mert a javítások (pl. megsérült helyek szövettel vagy bőrrel való áthúzása) a falak mozgékonyságát erősen korlátozzák. Nagyobb sérülések tehát az egész fal megújítását teszik szükségessé.