61774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyfrekvenciájú áramok előállítására

_ 4 -i nál a hatások nem lesznek rögtön tökéletesek. Mivel itt a tekercselés csak két párhuzamosan kapcsolt fázisból áll, azért az alacsonyabb frekvenciájú áramoknak, hogy kellően megsemmisítsék egymást, egymáshoz képest 180°-al eltolva kellene lenniök. Ezen esetben azonban csak még a következő nagyobb frekvencia állítható elő. Ha ellenben az elállítást úgy választjuk, hogy többszörösen nagyobb frekvencia állíttatik elő, akkor az alacsonyabb frekvenciájú áramoknak 180°-tól eltérő szögek alatt kell összetevődniük. Ily módon oly ingadozásokat érünk el, melyekben a többi kis frekvenciák is föllépnek, ellenben egy a többieknél erősebb, meghatározott nagyobb frekvencia fejlődik ki. • Természetesen azonban az ilynemű ingadozásokat is föl lehet használni, főleg mivel módunkban van megfelelően méretezett kondenzátorok és hasonlók bekapcsolásával a külaő áramkörökben mégis csak a kívánt frekvenciájú áramokat használni. A leírt foganatosítási alakok a két szélső esetet tüntették föl; választhatunk természetesen más fázisszámot is tetszőleges elállítás mellett. Mindet- az jellemzi, hogy a hatást azáltal érjük el, hogy a gép státora, ill. rótora nem egyfázisúan van tekercselve, hanem egy többfázisúan önmagában zárt tekercselést hord; hogy általában a státor-és rótortekercselés valamely módon egymáshoz képest különböző szögek alatt elállított tekercsekből áll és hogy a státorvagy rótortekerc3elésnek legalább két tekercse egymással párhuzamosan van kapcsolva. A tekercseknek a kerületen való elosztása lehet egyenletes vagy egyenletlen és a fázisszám ennek következtében a tekercsek elállításának felelhet meg, vagy kisebb lehet, de legalább kettőnek kell lennie. Az összekapcsolt tekercsek emellett közvetlenül lehetnek párhuzamosan kapcsolva, vagy pedig bármely külső segédáramkörön át önmagukban zárva. A mágnesmező-ingadozásokat lehetne egy indukált tekercselésnek egy gerjesztő tekercselésre való visszahatása helyett két primér úton gerjesztett és egymáshoz * képest elmozgatott mágnesmezőnek, ill. különbözőpólusszámú vagy pólusosztású mágnesmezőtekercselésnek eredő h'atása által is előállítani. - Képzeljünk példaképen egy oly gépet,, melynek státora az (m) póluspár számára és rótora az (n) póluspár < számára egy-egy mágnesmezőtekercselést hord, mely két póluspár egy gerjesztő áramforráshoz van kapcsolva, akkor a státorban egy (2m) pólusú, a rotorban pedig egy (2n) pólusú mágnesmező létesíttetik. Ezen két mágnesmező a gép forgásánál aztán különböző módon halmozódik egymásra és megfelelő elrende-' zésnél a belőlük eredő összmágnesmezőnek magasabb rendű ingadozásait létesíti, melyek a mágnesmezőtekercselésekben nagy frekvenciájú áramokat indukálnak, amelyeket aztán ezeken vagy a státoron, vagy rotoron fekvő tekercsek bármelyikén levehetünk. A hatás legvilágosabb lesz, ha föltesszük először, hogy a státor és rótor egyenlő pólusszámú és pólusosztású mágnesmezőtekercseléssel bír, tehát hogy m — n. Ak^or egy adott pillanatban a státor és rótor valamennyi egynemű pólusának tengelye és egy másik pillanatban valamennyi különnevű pólusának tengelye egybe fog esni. Az egyik esetben az összmágnesmező egy maximumot, a másikban egy minimumot ér el. Ez egy fordulat alatt itt m-szer ismétlődik, a mágnesmező tehát fordulatonként m frekvenciával fog ingadozni és a mágnesmezőtekercselésekben oly feszültségeket fog létesíteni, melyeknek frekvenciája, mint rendes gépeknél, a póluspárok száma szorozva a fordulatszám által van megadva, tehát fordulatonként m frekvenciájú áramokat fog előállítani. Ha ellenben a státor és rótor m és n póluspárjai számát különböző nagyra veszszük, akkor egy adott pillanatban a státor és rótor valamely két egynevű pólusának tengelye, egy másik pillanatban pedig valamely két különnevű pólusának tengelye fog összeesni. Ez azonban itt egy fordulat alatt nem m- vagy n-szer ismétlődik, hanem, ha a két számnak nincs közös osztója, akkor