61731. lajstromszámú szabadalom • Helytálló csövű és elreteszelt závárzatú önműködő lőfegyver

— 2 -(A4) kivágásában, van elrendezve és a (C) ütőszög hengeres része a forgóretesz közepén megy keresztül. A forogni nem képes (C) ütőszög alján kinyúló (G2) bütyök a forgóretesz (El, E2, E3) görbe vezetékében csúszik. A forgóretesz ezen vezetékének mellső egyenes vonalú (E3) része a retesz záró helyzetének (4. ábra) íelel meg, mely az ütőszögnek fölhúzott helyzetébe (2. ábra) való visszatérése közben, vagyis addig áll fönn, míg (D) feszítőlemez hátulsó (D2) bevágásával az (A) zároló (A5) nyúlványához nem támaszkodik. Az ütőszög hátrafelé haladása közben eléri a 3. ábrában föltüntetett helyzetét, vagyis midőn a (D) lemez mellső (Dl) bevágása az (A5) nyúlvánnyal találkozik. A (C) ütőszög visszafelé haladásának ezen mozzanata közben ennek (C2) bütyke a forgóretesz görbe vezetékének hajlított részébe nyomul, a reteszt elforgatja, miáltal a zároló szabaddá lesz (5. ábra). A szabaddá lett zárolót a már mozgásban lévő részek magukkal viszik és ezáltal a závárzatot tökéletesen kinyitják. Az üres töltényhüvely ismert módon kidobatik; a fegyverkeret előtt lévő tölténytárban egy újabb töltény fölemelkedik, melyet a (K) zárórúgó által visszanyomott zároló a fegyvercsőbe tol. Ha a zároló a 3. ábrában föltüntetett helyzetéhez közel jutott, a (D) lemeznek (D3) karja az (M) hüvely (Ml) nyúlványába ütődik, mely a (D) lemezt kissé fölemeli és -a (C) ütőszöget szabaddá teszi, míg a (D) lemez (D2) bevágása az (A5)-höz nem ütődik. A (C) ütőszög ezen rövid elmozdulása következtében a (C2) bütyök az (E) retesz (E2) görbe vezetékének hajlott részébe csúszik, a reteszt elforgatja és ezáltal zárást létesít. A (D) lemez (D2) bevágása (C) ütőszöget mindaddig fölhúzott helyzetben tartja, míg a fegyver elsütésénél az utóbbi a nem ábrázolt' ravasz meghúzásakor (N) emelő közvetítésével föl nem emeltetik. A (C) ütőszög most szabadon előre mozoghat, miközben a (C2) bütyök a retesz görbe vezetékének egyenesvonalú (E3) részében csúszik és a retesz elfordulását megakadályozza. A forgóretesznek zároló homlokfölülete mögött való sajátos elrendezése élénk ellentétben áll a szokásos forgóreteszek elrendezésével, úgyszintén a mozgó zároló feje a szokásos zárolok mellső részével. Hogy a retesz minimális elmozdulása mellett a fegyverkereten maximális támasztófölületet létesítsünk, a retesz fölületén egy hosszirányú és egy harántirányú horony van kiképezve; az előbbi az (M) tok (M2) bordáján vezettetik és a rögzítéshez szükséges forgómozgást kurtítja, az utóbbi a retesz minden oldalán négy-négy, összesen nyolc (E4) támaszf ölül etet alkot (9. ábra). Ha a fegyvert közönséges ismétlőfegyver j gyanánt akarjuk használni, vagyis ha a zá-I várzat önműködő nyitását és zárását meg I akarjuk szüntetni, úgy egy rögzítő szerv I segélyével (B) dugattyút mellső helyzetében I tartjuk oly módon, hogy a reá ható gáznyomás következtében sem tudja helyét megváltoztatni. E célból az (A) zároló hátulsó részén az (A3) furatban (0) hüvely van elrendezve. Ezt a hüvelyt (01) bütyök tartja az (A6) gyűrűalakú horonyban (8. ábra), mely a hüvely minden hosszirányú elmozgását meggátolja, -de lehetővé teszi, hogy az utóbbi bizonyos mértékű forgást végezhessen. A (B) dugattyú hátulsó része (0) hüvelyben nyer vezetést, mely célból a dugattyún (B2) bütyök, a hüvely egész hosszán keresztül pedig a (B2) bütyök szélességének megfelelő horony van kiképezve. Ha az (03) nyúlvány segélyével (0) hüvelyt elforgatjuk, a (B2) bütyök nem tud (0) hüvelyen keresztülmenni és íg}7

(B) dugattyú rögzítődik. Ez esetben a závárzatot minden lövés után egy nem ábrázolt, az ütőszöget leszorító fogantyú segélyével ki kell nyitni. Ezen, valamint más kiviteli alaknál is a gázoknak a zárolóra való hatása és a dugattyú rögzítési módja változhatik, anélkül hogy ezáltal a találmány lényege megváltoznék. Lehet pl. a dugattyút elhagyni és