61729. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa

féle szög alatt helyezkedhetnek el, mimel­lett fölfüggesztési pontjuk egymástól állandó távolságban marad, bármilyen is a szénrudak hossza. Minthogy a szénrudak súrlódási együtt­hatója lényegesen változó, szükséges, hogy a lámpa jó működése céljából, a V-szenek elegendő nagy túlsúllyal láttassanak el a mozgatásukhoz elméletileg szükséges súly­hoz képest. Minthogy másrészt ezen szénrudak átmé­rője aránylag csekély, és különösen a meg­indításnál lényegesen hosszúak, ezen rudak nagy rugalmassággal bírnak. Ezenfölül súly­lyal lévén terhelve és fölső részükkel ál­landó távolságban lévén tartva egymástól, ezen szénrudak rugalmasságuk következté­ben befelé fognak hajolni és így a szög, melyet csúcsuk képez, hegyesebb lesz, en­nek folytán a szénrudak mélyebben hatol­nak az érintkezési lemez belsejébe és így az ív a kelleténél távolabb lesz ezen lemez­től. Ezen hátrányt a találmány értelmében azáltal küszöböljük ki, hogy a tulajdonké­peni érintkezési lemez fölé egy vezetőle­mezt helyezünk, mely meggátolja a szene­ket, hogy befelé hajoljanak és a szeneket az érintkezés pontjától egy bizonyos távol­ságra egyenes vonalban tartja, miáltal az ív és az érintkezési lemez közti távolság vál­tozásai előre meghatározott mértékben kor­látozhatók, mely távolság a készülék egyes részeinek viszonylagos méreteitől függ. Oly célból, hogy a szétválasztó rudacskát ne kelljen nagy pontossággal a vízszintes síkban beállítani és hogy a két szénrúd re­akcióját és az eltávolodás hatását kiegyen­lítsük, célszerű a rudacskát a vízszintes sík­ban mozgathatóan szerkeszteni, mimellett a síkban való elmozdulásai kellőképen hatá­roltatnak. Az egy rúdból álló pólusnak a találmány értelmében való fölfüggesztése a meggyúj­tást a legegyszerűbb eszközökkel teljesen biztosan teszi lehetővé. Á meggyújtás az •elektródák szétválasztása által történik; az egyszerű pólus saját súlyánál fogva eltávo­lodik a V-szenektől, ha egy, a meggyújtás­nál a táplálóáram által működtetett szerke­zet súlya ez utóbbiak érintését megszünteti. Ha, az ívnek a szenek csúcsán való meg­tartása céljából, mágneses fúvót alkalma­zunk, melyet egyenlő számú csavarulatok­kal bíró tekercselések képeznek, az ív nem helyezkedik pontosan a szenek függélyes szimmetria síkjába, hanem attól egy kissé kihajlik. Az ív ezen elhelyezkedése ezen lámpáknál nagy hátrányt képez, mivel egyen­áram alkalmazásánál az egyik elektróda szenei egyenlőtlenül fegyasztatnak az ív ezen elhajlása következtében; váltakozó áram alkalmazásánál a hátrány szintén lé­nyeges, mivel az ív az áram minden fázi­sánál a középhelyzettől kétoldalt kileng és így a lámpa nem ég nyugodtan. A találmány értelmében ezen hátrányt azáltal küszöbölhetjük ki, hogy a mágneses fúvó tekerületeit keresztezve fektetjük és különböző számú tekerülettel látjuk el, mi­által az ívet a szenek szimmetriasíkjába visszavezetjük és így az egyúttal mindig nyugodtan egy helyben marad. Ily módon sík szöget képezünk, melynek hajlása az ív felé 90°-nál nagyobb. Ezen két tekerület mezőinek eredője vízszintes és így elektromágneses reakciója folytán az ívet, mely a két tekerület képzelt metszési vonalával párhuzamos, mindig a szenek csúcsa felé szimmetrikusan lefelé szorítja. A csatolt rajzokon a találmány egy pél­daképem kiviteli alakja van föltüntetve és pedig oly lámpánál, melynek egyik pólusát két egymással érintkező szénrúd képezi és a másik pólust egyetlen szénrúd képezi. Az 1. ábra a lámpa távlati nézete; a 2. ábra a lámpa hosszmetszete az ívre merőleges síkban; a 3. ábra hasonló metszet a 2. ábra síkjára merőleges síkban; a 4. ábra azon tünet vázlatos föltüntetése, mely hosszú és vékony szénrudak alkalma­zásánál föllép; az 5. ábra a szétválasztó rudacska hatásá­nak hasonló föltüntetése; a 6., 7. és 8. ábra a szétválasztó rudacska egy kiviteli alakjának hosszmetszetei és alap­rajza ; a

Next

/
Thumbnails
Contents