61728. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ismétlőfegyver

róhengert egyenes vonalban magával viszi mindaddig, ^míg a (24) rézsútos fölület a helytálló (16) toknyúlványba ütközik és a záróhenger hátsó végét fölemeli, miközben ez a (26) csap körül leng. A záróhenger hátsó része egyidejűleg a (6) orrtól fölszabadul és a (7) szemölcs kilép a (21) bevágásból. A záróhenger egyenes vonalú mozgása alatt a zárófej beleütközik a tölténytár legmélyebben fekvő töltényébe és azt előre tolja, miközben a lövedék először a (61) bevezetőkúpba és innen a töltényűrbe kerül. A töltényvonó lecsapódik a töltény pereme fölé. Ebben a pillanatban a menesztőszemölcs, mely az egyenes vonalú mozgást folytatja es az ütőszöget a (30) fölületnél magával viszi, beleütközik a záróhenger (18) rézsútos fölületeibe, ezen hengert emelkedésre készteti, amikor is a (15) zárószemölcs a (129) záróhoronyba kerül. Mivel a dugattyú előrehaladó mozgását a záróhenger alatt folytatja, magával viszi az ütőpecket és végül elsüti a fegyvert. Az explóziós gázoknak egy része lövésnél a (62) csatornán át a (63) gázkamrába kerül és a dugattyú (2) végére hat, mely azáltal hátrafelé tolatik és ellentétes sorrendben létesíti a fönt ismertetett mozgásokat. A töltényvonó visszahúzza a kilőtt hüvelyt, míg az a ki vetőbe ütközik, mely a fegyverből kiveti. A következő töltény mármost a tölténytárból jut lefelé és a zárófej előtt áll meg. Ebben a pillanatban fejeződött be a dugattyú visszaszökő mozgása; a gázok a dugattyúvezetőcső (116) nyílásán át távoznak és a (4) nyugasz ismét kapcsolódik a (87) elsütörúddal. Az ujjnák a billentyűre való hatása befejeződött és a (41) rúd a (42) rúgó hatása alatt ismét visszatér eredeti helyzetébe. A (39) lemeznek a (46) kampóval való találkozásánál ez kitér, mimellett (45) rúgója összeszorul és a működésre alkalmas helyzetét a (39) lemez alatt ismét fölveszi, ha a (41) elsütőrúd eredeti helyzetébe tért vissza. A billentyűre gyakorolt további nyomás második lövést eredményez és így tovább. A fegyveren elrendezett, (a második ábrán pontozva föltüntetett) két (103) nyúlvánnyal ellátott (102) ismétlőkulcs kívül, baloldalról, rugalmas (104) kar által működtethető, mely egy a (105) mélyedésekbe váló bekapcsolásra alkalmas kiszögeléssel van ellátva, hogy a kulcsot tetszőleges helyzetben rögzíthessük. Az önműködő tüzelés céljából a (102) kulcsot a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe hozzuk, melyben a (103) vállak a (37) rúdra hatnak, melyet leszorítnak és emellett a dugattyú (4) nyugaszát fölszabadítják, ahol is a dugattyút az (5) nyugasz tovább is rögzíti. Ha már most a (49) billentyűre folytonos nyomást fejtünk ki, akkor a szerkezetnek ismertetett mozgásai oly gyakran fognak ismétlődni, ahány töltény van a tölténytárban. Ha az utolsó töltényhüvely is ki lett vetve, a mű vezet ismét záródik, az ujjnak a billentyűre gyakorolt nyomása megszűnik és a művezetet ismét a feszítőfogantyú segélyével húzzuk föl. Az elsütő művezetnek ismertetett elrendezéséből adódik a záróművezet feszítésének lehetősége, tekintet nélkül arra, vájjon az ismétlőkulcs egyes-, vagy pedig önműködő lövésre van beállítva. 1 A 13. és a rákövetkező ábrák változatokat tüntetnek föl vázlatosan. A 13. ábra a már ismertetett dugattyú változatát mutatja* Célja, hogy a (25) ütközőszemölcsre gyakorolt nyomást enyhítse * és lassú tüzelést tegyen lehetővé és ezáltal, a lövés és a závárzat nyitásának kezdete előtt hosszabb időköz teremtessék. A dugattyú a két (106, 107) részből áll, melyek egymásban eltolhatók és, melyek közé (108) rúgó van behelyezve. Ezen rúgó egy pillanat alatt fölhalmozza a gáznak a dugattyú (2) fejére kifejtett energiáját és azt a (107) részre tovább adja, ha a závárzatra ható gáznyomás megszűnt. A közbenső rúgó el is maradhat és a késleltetést a (3) rúgóra gyakorolt nyomás által egyedül a dugattyú mellső része veheti föl, mely rész' a dugattyú hátsó részében csúszik.