61728. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ismétlőfegyver
ábra), melyek mellső részükön, bizonyos darabon, párhuzamosak a závárzat tengelyével, folytatólag pedig a (18) fölület mentén rézsútosak, ahol is a hajtás a závárzat bizonyos emelkedésének felel meg. Ezen (18) rézsútos fölületek (20) oldalrészek segélyével akként vannak összekötve két más (19) fölülettel, hogy helyzetükben rögzíttetnek és a záróhengerrel egy egészet képeznek. Ezen rézsútos fölületek végén harántirányú (21) bevágás van kiképezve, melynek hossza és magassága valamivel nagyobb a rézsútos fölületek közötti távolságnál. A (21) bevágás a (7) menesztő szemölcs T-alakú fejének fölvételére szolgál (2. ábra). A két alsó (19) rézsútos fölületet hátsó, alsó részét a (23) támsarok köti'össze úgy, hogy azoknak egymás közötti távolsága változatlan marad és egyúttal az (1) hátralökődudugattyú (6) menesztő orra számára ütköző gyanánt is szolgál. Egy az alsó részen elrendezett (25) ütközőszemölcs (5. ábra) előtt fekvő (24) rézsútos fölület, adott pillanatban kiemeli a szemölcs T-alakú fejét ágyazatából. A (12) zárófej (2. és 5. ábra) a (26) csap útján van összekötve a záróhengerrel. A zárófejet oldalt a (27, 27) pofák vezetik, melyek kétoldalt fogják át a (28) nyúlványt. A zárófej a tok megfelelő vezetékében mozog és a záróhenger emelkedő mozgásában. nem vesz részt. Mellső fölülete tehát mindig párhuzamos marad a cső hátsó végével, ami a töltény jó megfogásához és biztos kihúzásához föltétlenül szükséges. A zárófej mellső része kúpos és két (29) orral van ellátva, mélyek a töltények menesztésére szolgálnak. A (13) ütőszöget a menesztő szemölcs mellső (30) fölületével hajtja előre, az ütés létrehozása . céljából, hátsó (31) fölületével pedig hátrafelé viszi. A (14) töltényvonó (8. ábra) a (32) csap segélyével van a záróhengeren rögzítve, mély úgy kapcsolódik a kerek (33) mélyedésbe (7. ábra), hogy a záróhenger a töltényvonótól függetlenül emelkedhet és sülyedhet, ahol is az utóbbi egész útja alatt a závárzattok (34) hosszvezetékében mozog (4. ábra). Függélyes irányban tehát el nem mozoghat. A töltényvonó farka alatt élben kifutó nyúlvány van elrendezve, mely akkor, ha a részek össze vannak állítva, a záróhengernek hasonló élére támaszkodik. Ha valamely töltényhüvely a kihúzással szemben ellenállást fejt ki, a záróhenger, önmagától tolódik vissza annyira, amennyire azt a töltényvonó játéka megengedi. Ezen játékról gondoskodnunk kell azért, hogy a závárzat elrekesztésénél a töltény pereme fölött elbaiadhassunk. Ebben a pillanatban a nyúlvány fölemelkedik az élre, miáltal a töltényvonónak feszültsége nagyobbodik és húzóereje növekszik. Kiemelendő, hogy a töltényvonónak hátsó vége rugalmas, hogy a töltényperem átugrását lehetővé tegye és, hogy a töltényhüvely kihúzásánál egy a töltényvonó orrához igen közel fekvő (35) dudor veszi föl a húzást, míg az eddigi töltényvonóknál a kihúzást végző rész szolgált egyúttal rúgó gyanánt is. A (35) dudor a zárófej jobb oldalán elrendezett (36) kivágásban nyer támasztékot (5. ábra). Az elsütő művezet a (38) csap körül lengő kivágott (37) elsütőrúdból áll (2. ábra), melynek hátsó karja (39) lemezzel van ellátva, melybe a három vagy négymenetes (40) spirálrágó van becsavarolva. Ezen elsütőrúd egyes lövések elsütésénél a dugattyú (4) nyugaszába kapcsolódik. A (41) elsütőrúd hátsó karján három vagy négy menettel becsavarolt (42) spirálrúgót hord és egy ezen rúgó valamint a (43) csap között fekvő (44) kiszögeléssel van ellátva, melybe a kis. (45) rúgó kapcsolódik. Ez utóbbi két vagy három menetével a (47) tengely körül lengő (46) kampóba van becsavarolva. Ezen (46) kampónak (48) nyúlványa határolja a kampó-állását a (41) elsütőrúdhoz képest. Ezen második elsütőrúd az önműködő tüzelésre szolgál, ahol is a (46) kampó és rugója az első (37) elsütőrúdra hatnak egyenkénti tüzelésnél. A (49) billentyű, mely a. (41) rúddal egy darabban van, az alábbgsmertetett módon működteti az elsütőművezetet. Az (50) tölténytár (2. és 4. ábra) egy darab acélbádogból van előállítva és tetszőleges
