61698. lajstromszámú szabadalom • Önműködő zsáktöltő és mázsálószerkezet liszt, korpa stb. számára

- 3 — karú emelő súlyával terhelt (t) emelő karja újból az (s) emelő görgője alá szorul s ezáltal ezen emelőt újra megfeszíti. A feszítő emelő a (h) karral nincs kapcsolva, hanem azzal csak ütköző módjára működik össze. A tolók együttes működése tehát következőképen megy végbe : Ha a töltendő zsák föl van csatolva és a súlyok a serpenyőben vannak, a serpenyő sülyedésekor az (n) kapcsolórúd pecke az (o) kart leszorítja; ez utóbbi a (h) emelő hüvelykét meneszti úgy, hogy a (h) emelő elfordul s vele együtt fordul el a vele merevén kapcsolt feszitőemelő, melyhez a (h) emelő a megfelelő (p) és (q) kilincsek által rögzittetnek úgy, hogy a (h) és (o) részek vonórúgóik hatása alatt feszítve vannak. Minthogy a (h) emelő csak a (q) kilincs által rögzittetik, az emelőnek oldására a súlyserpenyő emelkedésekor csak a kilincset kell oldani; e célra a rudazat egy megfelelő ütközője szolgál. Ha a (q) kilincs oldatott, a (h) emelő vonórúgója az emelőt behúzza és ezáltal az ezzel lazán kapcsolt (el) főtolót a zsáktoldat (b) fölső részébe húzza. A (p) kilincset a (2) vonórúd visszamozgásakor annak egy tömbje oldja. A (2) vonórúd fölszabadítása a mázsálás befejezte után a mérlegrúd révén a (6) vonórúd és az (5) kilincs révén történik. A (h) emelő a tolókkal való érintkezési helyén viliázva van s fölül nyitott szemet alkot; ennek folytán az (e) kettős-tolóval csak laza kapcsolatban áll úgy, hogy a tolót annak egy pecke révén ide-oda tolhatja ugyan, de annak fölmozgását a zsák töltése kezdetén nem gátolja. Megemlítendő még, hogy a melléktoló a főtoló betolódásakor feszült állapotban marad, minthogy a tolók keretével kapcsolt (q) kilincs a melléktoló egy mélyedésébe fog. II. A mérleg. A (k) keretben szokot módon van az (u, u) mérlegrúd ágyazva, melyre az (I, n) rudazat révén van az (m) aúlyserpenyő fölfüggesztve. Ugyancsak a mérlegrúd hordja ékek révén a zsáktoldat (d) alsó részét. A zsáktoldat a (w) zsákkal együtt a másik serpenyőt képezi, mely töltéskor a leírt módon a fölső zsáktoldatféllel van kapcsolva, a tulajdonképeni mázBáláskor azonban attól oldatik. A lezárás után a töltőcsőből fölösen kihulló anyag kiegyenlítésére a (v) egyensúlyozó nehezék szolgál, mely egy a mérlegrúd támpoatján foroghatóan ágyazott és a mérlegrúdra ható külön emelőn van elrendezve, és az (y) emelő elfordítása által kiemelhető s ezáltal a helyes mázsálás ellenőrizhető. Az egyensúlyozó nehezék tömege a fölös anyagnak felel meg. Hogy a mérlegrúd túlbillenését s ezáltal a toló zárását a zsáktöltés végleges megtörténte előtt meggátoljuk, egy a keret nyúlványain nyugvó második (x) súlyserpenyőt rendezünk el, melyet a toló zárásának pillanatában az (1) rúd ütközői fognak föl. III. A kiváltás. A görgővel ellátott (1) támasztó emelő az (u) mérlegrúd megfelelő csészéjébe fekszik és (2) rúd és (3) rúgó által tartatik e helyzetben. Ha a (2) rudat a (4) fogantyú révén kihúzzuk, a (6) rudazat révén az (u) mérlegrúddal lazán kapcsolt és ennek révén leszorított (5) kilincs a (2) rúdra erősített tömb fölé csappan s. ezáltal a vonórudat és a vele kapcsolt (1) emelőt működésen kívüli helyzetbe hozza úgy, hogy a mérleg fölszabadul. A (2) rúd fentemlített elmozdítása folytán továbbá egy szögemelő és a (7) rúdazat révén a fölső zsáktoldatfél ellensúlyának egy acélszalagféke váltatik ki. A töltőcső csavarjának hajtőműve külön (8) szerkezet révén váltatik ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő zsáktöltő- és mázsálógép liszt, korpa, stb. számára, jellemezve azáltal, hogy a zsáktoldat, (c) kapcsolóművel egyesíthető (b, d) két félrészből áll, melyek égyesítve s a mérlegtől teljesen elkülönítve a töltőgép zsákoldata gyanánt szolgálnak, a töltés vége felé azonban a (c) kapcsolónak a zsák sülyedése által eszközölt oldása fo'ytán elválnak, mikor is az alsó (d) rész a mérlegre nehezedik és mérlegserpenyő gyanánt szolgál.