61680. lajstromszámú szabadalom • Sínkapcsolás fölnyúló hevederrel

keresztirányban nagyobb szilárdság biztosíttatik. A mellékelt rajzok a találmány tárgyának egy példaképeni kiviteli alakját mutatják be. 1. ábra a sinkapcsolás keresztmetszete, 2. ábra annak oldalnézete, 3. ábra pedig íöiülnézete, a 4. ábra a fölnyúló hevederlemez fölülnézetét mutatja, keresztmetszetei pedig mellette láthatók; 5. ábra a fölnyúló hevederlemez távlati rajzát tünteti föl, míg végül a 6. ábra a sinillesztés alsó részének, az 1. ábra A—B vonalán átmenő vízszintes metszetét ábrázolja. Az (m) sinlábbal ellátott (a) sint a két (b, c) hev§derlemez fogja közre. A (b) és (c) hevederek részben a sinfejhez, alsó részükkel pedig erősen az (a) sin gerincéhez és lábához simulnak. A fölnyúló hevederlemez futó fölülete az (l)-el jelölt belső oldalán (4. ábra) az egész heveder hosszában terül el és avval egy magasságban, illetőleg síkban fekszik. Külső oldalán a fölnyúló hevederleme« harántlejtőfölület gyanánt van kiképezve, amely mindkét hevedervég felé lejt. A lejtős futófölület eszerint a középtől a végek felé szélesedik. A lejtőt a különböző lejtéssel bíró (k, i, k) fölületrészeknek egymásután való elrendezése által is képezhetjük. A (k, i, k) föliiletrégzek az egyenlő lejtőszög megtartása mellett, a hosszirányban is bírhatnak különböző lejtősséggel. A fölnyúló hevederlemez lejtőssége lehet azonban a harántirányban lejtő a végeken a legnagyobb (a lejtőszög) és a középen a legkisebb ((3 lejtőszög). Ezáltal érjük el a <h) kerék fokozatos föl- és leszaladását. Ily módon kerékabroncsok összes alakjainak megfelelő futópályát nyerünk, mivel az 1. ábrán pontozott vonallal berajzolt és erősen" kikopott .kerék profilját képviselő alakból látható az, hogy a szélésség és magasság rányában való kopás módjától függetlenül a kerekek mindig fokozatosan emeltetnek és sűlyesztetnek vissza. Az olyan fölnyúló hevederlemezeknél amelyeknek futófölületei haránt irányban egyenlő magasságnak és hosszirányban a •végeiken vannak leferdítve, a kerekek az áthaladás alkalmával mindig annyira emeltetnek, mint amennyi a kopás által előidézett kivájásnak megfelel. Ennek következtében keletkeznek a föl- és leszaladásnál ütések. Ezen ütések a jelen találmánynak megfelelő alaknál ki vannak zárva, miután itt a keréknek hirtelen emelése és sülyesztése nem történik. A kerék le nem koptatott futófölületének a lejtőfölületre való fölszaladása alkalmával a függélyes kerékkomponens, mint már említve lett, a lejtőfölületen igen kicsiny úgy, hogy ezáltal ütések nem keletkezhetnek és a kerekek a lejtőn könnyen íöl- és leszaladhatnak. Görbületüknél, ahol a kocsik kifelé röpíttetnek, előfordulhat, hogy a belső kerekek le nem koptatott futófölület kerület része szalad föl a futóheveder magasabb részére. Minthogy azonban ezen fölfutás fokozatosan történik, mivelhogy ezen nem koptatott kerületrész a hevederlemez végén mindig lejtős fölületre talál, az- erős ütközések minden körülmények között elkerültetnek. Ugyanez áll a keréknek a sinen elfoglalt minden állására nézve eltekintve attól, hogy a kerék inkább a sin belső oldalán szalad-e avagy a külsőn. Ezen különleges és tökéletes hatást a fölnyúló sin különleges kiképzése segélyével érjük el, amely a 4. ábrán föltüntetett metszetekből és az 5. ábrabeli távlati rajzon látható. A (b) és (c) hevederlemez a sinnel a (g) csavar segélyével van szilárdan összekötve. A sinvégek (m) sintalpukkal a (d) talplemezen nyugszanak, amelyek mindkét oldalukon (e) emelkedésekkel vannak ellátva és ezek a belső oldalukon (p) hosszhasítékokkal bírnak. A (p) hasítékok mindkét homlokfölületen a (pl) ferde fölületen végződnek. Ennek megfelelően az (fl) hevederlemez-talpak is ferdén vannak kiképezve vagy kúposán lekerekítve úgy, hogy az esetleges sinvándorlás beálltával a kúpos hevedervég a (pl) helyen beékelődik,-miáltal a további sinvándorlás hatályosan megakadályoztatik. Oldalnyomások esetén a he-