61668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi, állati vagy ásványi anyagoknak nyomás alatt történő elektroosmotikus víztelenítésére

don úgy képezzük ki, hogy a víz róla lecsöpöghessen. Az eljárást pl. úgy foganatosíthatjuk, hogy egy szűrősajtó szűrőkendői mögé helyezzük a két pólust, melyek célszerűen kemény ólomból vannak. Az elektroosmotikuS víztelenítés közben a masszát vízvesztesége arányában csekély nyomás alatt utánszivattyúzzuk, míg a visszamaradó lepény a kívánt szárazsági fokot el neon érte. Ekkor az áram kikapcsolása és a hidraulikus nyomás megszüntetése után a sajtét a szokott módon kiürítjük. Az eddig ismert szűrősajtók tudvalevőleg csak addig működnek némileg is kielégítően, amíg a szuszpendálva lévő szilárd alaktrészek aránylag még durva szemcséjüek, ellenben annál nehézkesebb és drágább lesz üzemük, mennél finomabbak a részecskék, míg a kolloid részecskenagyság elérésekor az üzem teljesen lehetetlenné válik, minthogy a szilárd anyag növekedő finomsági fokával az alkalmazandó nyomást megfelelően fokozni kell. Fokozott nyomással pedig nő a szűrőkendőfogyasztás és az energiaszükséglet. A jelen eljárásnál már most azt tapasztaltuk, hogy, a szokásos sajtolási munkához viszonyítva, már csak igen csekély nyomásra van szükség. Míg ugyanis az ismert eljárásnál 20 atm.-ig terjedő nyomások szükségesek, a jelen eljárásnál a nyomás tetemesen csekélyebb, bizonyos körülmények közt egészén 1 atm.-ig csökkenthető. Sőt adott esetben vákuummal (szívóhatással) is dolgozhatunk. A mtmkanyoímás eme csökkentésével mindama hátrányok elkerültetnek, melyekkel eddig a nagy nyomások föllépte járt 'és ezr zel nemcsak az eddig is már gazdaságos módon foganatosítható volt műveletek leszr nek még olcsóbban végezhetők, hanem olyan keverékek is hozzáférhetőkké lesznek a sajtolóművelet számára, melyek ma a részecskék parányisága miatt egyáltalában nem voltak ezen úton földolgozhatok. A finomsági fok most már egyáltalában semmi lényeges szerepet sem játszik, ellenkezőleg azt látjuk, hogy mennél finomabbak a részecskék, annál szárazabb lesz a nyert termék. A víztelenítéshez szükséges idő lényegileg a használt áram feszültségétől függ1

. Az áramviszonyokat azonban a gazdasági szempontok által megadott határokon ben lül úgy választhatjuk meg, hogy a víztelenítéshez szükséges időtartamban 1:10 arányban nyereséget érjünk el. A gyakorlatból vett példa azt mutatta, hogy egy, az ismert sajtókkal dolgozó, nar | ponkint 3 vasúti kocsi kaolint termelő gyár e mennyiséget, a jelen új :

eljárásra való áttérés után, körülbelül tizedrész: annyi sajtóval képes földolgozni. Azt tapasztaltuk, hogy a jelen eljárás szerint végzett elektroosmotikus munkálatnál azon póluson, melyhez a víz vándorol, tehát többnyire a katódán, bizonyos anyagok, pl. turfánál és agyagnál mész, vashidroxid stb., legtöbbször elaktropozitiv testek válnak le, melyek lassankint meggátolják a víz kijutását, illetőleg a szűrő eltömődésére vezetnek. Azt találtuk már most, hogy e hátrányt kiküszöbölhetr jük, ha minden egyes, vagy néhány £öltés után az áram irányát megfordítjuk. A levált anyagok ekkor föloldódnak, ill. ellenkező irányban bevándorolnak a sajtolíó'Jepénybe és ezzel együtt eltávolíttatnak, j Az eljárás főleg szuszpenziókoBoidokhoz, I mint agyaghoz, festékekhez stb. alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás növényi, állati vagy ásváayi anyagok elektroosmotikus víztelenítésére, azáltal, jellemezve, hogy a víztelenítendő anyagot egy, az elektródákat tartalmazó, változatlanul maradó térfogatú térben maga az anyag által gyakorolt, illetőleg általa átvitt túlnyomás alatt, vagy vákuumban, a képződött lepény mozgatása nélkül, teszr szük az elektromos áram hatásának. 2. Az 1. pontban igényelt eljárás fogaiianatosítási módja, azáltal jellemezve, hogy az elektródák polaritását időnkint megcseréljük. PALIAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN-