61634. lajstromszámú szabadalom • Önműködő elektromos hajtású személy- vagy árúfölvonó a fölvonókassal együtt mozgó hajtó- és kormányzószerkezettel

vezetve és pedig ismét megfordítva az említeti (15) lengőemelőhöz. A mótortengelyen egy fék gyanánt szolgáló (16) surlódókapcsolás van elrendezve, amelynek egyik kapcsolófele a mótortengelyen ül és másik laza fele az elsőhöz való szorításakor a mótortengely forgását gátolja. Ezt a féket a (17) szögemelő és a (18) rúd segélyével a (19) emeleti indító- és elállító- szabályozó hozza működésbe illetve kapcsolja ki. A (19) szabályozón alkalmazott (20) könyökemelő-összekötőrész szolgál az említett működés létesítésére. Ha ugyanis az előállítószabályozót kilendítjük, úgy az emelővel összekötött (18) rúd megemeltetik, miáltal a fék oldatik, míg nullahelyzetnél ismét eredeti helyzetébe huzatik úgy, hogy a fék ismét szorosan meg van húzva. Az elektromos áramot a (19) szabályozóhoz, innen a (21) csúszókontaktushoz és azután a (22) kábelen át a (4) elektromotorhoz vezetjük. Ha már most a (19) szabályozóemelőt balra forgatjuk el, úgy a (21) csúszókontaktusnál az áramkör záratik úgy, hogy a folvonókas fölemelkedik, ellenkező irányú elforgatásnál a fölvonókas leszáll. Ez azonban csak akkor következhetik be, ha az összes emeleti ajtók és a fölvonókas ajtaja is zárva van, mert a (19) szabályozóemelő elforgatásánál előhb egy (23) mellékkontaktust érint, amelyből az áram egy kis (24) elektromágnesbe vezettetik. Ennek másik sarka a (25) fölvonókasajtó- és aknaelzárókontaktusokkal van összekötve. A (24) elektromágnes zárt áramkör esetén egy rúgóhatás alatt álló (26) emelőt vonz magához, amely egy a (19) szabályozóemelő (27) nyelvét magába fogadó kivágással van ellátva. Ha egy ajtó njitva van, úgy a (24) mágnes áramköre megszakad, miáltal a (19) szabályozóemelő elreteszeltetik úgy, hogy a (4) mótor (21) indítókontaktusai addig be nem állíthatók, míg az ajtók nincsenek teljesen zárva. Csak zárt ajtók esetén záratik. az áramkör, mire a (24) mágnes a (26) emelőt magához vonzza és ez a (27) nyel-' vet a szabályozóemelővel együtt szabadonbocsátja úgy, hogy az továbbforgatható és az elektromotort megindíthatja. A fölvonókas ajtójának elreteszelése ismert módon egy (28) reteszzár segélyével történik, amelyet a (28a) rudazat befolyásol. Hogy a föl vonókast bármelyik emeletről önműködőlég leküldhessük, a fölvonókasban egy a (30) rúgó által megemelt helyzetben tartott mozgatható (29) padlót alkalmazunk, amely a (31) rúddal van összekötve. Ez a rúd a (29) padló egy csapja körül elforgatható és a (19) szabályozóemelővel kapcsolatban van. A (31) emelőrúd fölül egy (32) ütközővel van fölszerelve. Ha a (29) padló meg van terhelve, illetve le van nyomva, úgy a (19) emelő mind a két irányban elforgatható, ha ellenben a (29) padló a fölvonókasból való távozás után tehermentesíttetik, úgy azt a (30) rúgó megemeli, a (31) emelő elfordul, (32) ütközője a (19) szabályozóemelő (33) nyelvének potyájába ér, a szabályozóemelőt jobbra eltolja és ezáltai a (4) elektromotort leszállásra bekapcsolja. Ez azonban csak akkor következhetik be, ha a (24) mágnes áramköre zárva van, vagyis az akna és a fölvonókas-ajtó zárt állapotában. Az (F) kasnak a kivánt emeleten való önműködő megállítását ékalakú (34) ütközők idézik elő, amelyek oldalt az aknafalakon, vagy a fölvonókas vezetékein vannak el rendezve. Ha például a (19) szabályozóemelőt a II. emeletre állítjuk be, úgy az a II. emelet (34) ütközőjénél elhalad és egy a fölvonókas mögött elrendezett (35) emelő, amely a (19) emelővel kapcsolatban van és amely végén egy kiálló kihegyezett (36) emelővel van ellátva, a (34) ütközőnek ütközik. A (34) ütközőhöz érve a kiálló (36) emelő az ütközőnek ütközik és ezáltal középső •helyzetébe forgattatik el, mimellett az (F) fölvonókas a (4) elektromotor kikapcsolása és a (16) fék hatása következtében megáll. Ugyanez következik be a leszállásnál is, amikor a (36) emelő ismét a (34) ütközőnek ütközik és ezáltal középhelyzetébe tolatik el. Ezen berendezésnél külön végkikapcsoló alkalmazása fölöslegessé válik.