61621. lajstromszámú szabadalom • Vákuumterek szellőztető nyílásainak zárására és nyitására szolgáló berendezés

_ 2 — többé nem szív. Ebben az esetben az (a) vákuumtér az (x, d, b, c) úton át vizet szív magába, hacsak a (c) vezetéket idejekorán el nem zárjuk. Jelen találmányom szerint a (c) vezeték önműködőlég záródik, ha az (e). térben bármi okból csökken a víznyomás. Egyidejűleg azonban egy nyílás is marad szabadon, amelyen keresztül levegő juthat a vízsugárszivattyú keverőterébe, így tehát az (x, d) vezetéken keresztül nem szívódhatik föl többé visszafelé a víz és az (a) kondenzátorban megmarad a vákuum, mert a (c) vezeték elzáródik. Ez azért fontos, mert így a kondenzátort megszakítás nélkül tovább használhatjuk, ha rövid időre meg is akad az a szivattyú, amely a vízsugárszivattyú üzemvizét szolgáltatja. Mihelyt íaz (e) térben újra oly nagy a nyomás, hogy a vízsugárszivattyú eléggé szív, lakkor önműködőlég csukódik a vízr sugár szivattyú keverőterébe való levegőbevezetés, és újra nyílik a vákuumtér és a vízsugárszivattyú közötti összekötő vezeték úgy, hogy a kondenzátorból való légeltávolítás teljesen önműködően újra megkezdődik. A 2. ábra egy önműködő példáját imutatja a vákuumbiztosító berendezésnek. A vízsugárszivattyú által elszívott levegő nyílirányban halad át a (g) szelepíiyíláson, amelyet a (h) szeleptányérral lehet elzárni. Ezen (h) szeleptányérral az (i) vezérdugattyú áll összeköttetésben, amely utóbbi a (k) hengerben föl és le mozoghat. Azt a közös testet, amelyet a (h) szelep, (és fi) dugattyú képez, útjában az (1) orsó vezeti. A (k) hengert (n) gyűrűalakú tér veszi körül, ahol közönséges légnyomás van, mert az (o) nyílások összekötik ezt a teret a külső levegővel. Alul az (m) vezérdugattyú járja el az (n) teret és egyúttal zárószelepet képez a (k) henger számára. te (m) dugattyú alatti (p) tér a (q) vezeték útján össze van kötve & vízsugárszivattyú (e) nyomóterével (1. ábra). így tehát a (p) tér nyomóvízhengert képez, ahol ugyanaz a nyomás van, mi»t az (e) térben, vagyis, amely nyomással a vízsugársrivattyú (f) fúvókája működik. Az (m) dugattyúnak víztől nem érintett homloklapját ezenkívül még fölülről az(r) rúgó terheli. A rúgó ereje úgy van választva, hogy az (m) dugattyút lefelé nyomja, ha a (p) térben csekély a nyomás. Az (r) rúgót egy súly is helyettesítheti. Amikora vízsugárszivattyút üzembe hozzuk, akkor a fúvóka előtti (e) térben (1. ábra) olyan túlnyomásnak kell lennie, hogy a víz elegendő sebességgel follyék a fúvókán át és eltávolítsa a levegőt. A (q) vezeték útján ezen nyomás uralkodik a (p) térben is (2. ábra). Az (m) dugattyút most már alulról az (e) térben uralkodó víznyomás, fölülről pedig az atmoszférikus nyomás és azonkívül az (r) rúgó terheli. Az (r) rúgó úgy van választva* hogy a (p) tér nyomása a rúgtó legyőzi és az (m) dugattyút fölfelé tolja addig, amíg ez, mint szelep tányér, elzárja ia (k) hengert. Ily módon meg van akadályozva, hogy levegő kerüljön a (k) hengerbe és innen a (c) vezetékbe. Ha a (h) szelep még zárva volt, mert még vákuum volt a kondenzátorban, amely azt zárva tartotta, akkor súlyánál fogva fog nyílni, mihelyt a vízsugárszivattyú alul idéz; elő vákuumot, mire a vízsugárszivattyú kezdi eltávolítani a levegőt a kondenzátorból. Ha a vízsugárszivattyú zárásakor vagy pedig valamely lelőre nem látott véletlen folytán a Vízsugárszivattyú (e) terében (1. ábra) annyira csökken a nyomás, hogy a vízsugárszivattyú szívóhatása megszűnik, akkor ezen kisebb nyomás a (q) csövön keresztül átjut a (p) térbe is (2. ábra). Ekkor az (r) rúgó lenyomja a? (m) ídugattyút, miáltal megnyitja a (k) hengert. Az (o) nyílásokon keresztül alulról levegő kerül a (k) hengerbe és az (i) dugattyút, amely fölött 'még vákuum van, fölfelé tolja, miáltal a (h) szeleptányér zár. Röviddel azelőtt, mielőtt 'ezen zárás megtörténik, íaz (i) dugattyú fölül kikerül a (k) hengerből. A levegő a szelepház alsó terébe lép és atmoszférikus nyomásra hozza a vízsugár szivattyú keverőterét úgy, hogy ez visszafelé nem Szívhat föl vizet. íía a (h) sze-